A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)
Szörényi Gábor András: A szuhogy-csorbakői vár kutatása
háborúskodások idejében terjedt el széles körben Magyarországon. Hunyadi Mátyás seregében már 4000 számszeríjászt említettek. A számszeríjászok a gyalogsághoz tartoztak. A hátrányuk volt, hogy nehézkesen mozogtak, nagyobb területre volt szükségük és tegezükben a nyílvesszők nagyobb mérete miatt mindössze 18 darab fért el. 55 Emellett pedig lövési gyorsaságukat egy kézi íjász könnyedén fölülmúlta. Míg ez utóbbi percenként 36 lövést tudott leadni, addig egy kézi ajzású számszeríjjal ugyanennyi idő alatt csak nyolcszor tudott lőni egy katona. Hátrányát azonban hatásfoka könnyedén feledtetni tudta. A 15. század közepén már 480 méterre is elrepült a számszeríjból kilőtt nyílvessző. Mivel a hegye súlyos volt, ezért ezt az utat lassan, mintegy 8-9 másodperc alatt tette meg. Maga a nyílvessző általában rövid volt, hossza 300-400 mm nagyságú lehetett. Érdemes még megemlíteni, hogy a nyílvessző végén lévő négy vezetőszárnya nem egyforma, hanem két-két különböző méretű volt. Emiatt pedig a kilőtt nyíl repülés közben pörgő mozgást végzett, ami miatt jobb volt a célra tartása is. A lassan, pörögve repülő nyílvessző komoly morális hatással is volt az ellenfelekre. Természetesen ilyen nagy távolságokban már nem volt olyan nagy az átütő ereje. Kb. 80-100 méterre azonban még a korabeli gótikus páncélt is átütötte. Veszélyességét pörgő mozgása tovább fokozta, hiszen becsapódáskor a nyíl nemcsak befúródott a testbe, hanem a szöveteket még fel is csavarta. Mégis ismerünk olyan eseteket, hogy valaki túlélt egy számszeríj lövést. 1350-ben az itáliai Aversa ostrománál 57 Nagy Lajos király bokájába lőttek egy nyilat, amelyet csak úgy tudtak kiszedni a lábából, hogy áttolták rajta. A másik eset a Csorbakőt újjáépítő Perényi Imrével történt: 1399-ben Prokop morva őrgróf által elfoglalt liptói Nagyvár ostrománál „...a várból balista-val kilőtt nyíl oly súlyosan megsebesítette Peren-it a lábán, hogy sokáig beteg volt és örökké nyomorék maradt." Krónikaleírásokból tudjuk, hogy a számszeríj ászok gyakran 45° körüli szögben lőtték ki nyilaikat. Ez esetben ugyan közelebb ért célba, de ha egy magasabb várfalról ily módon lőtték ki, akkor az alacsonyabban álló ellenségre már majdnem függőlegesen érkezett a nyíl, így mozgási energiáját jelentősen megnövelte a szabadesés is. 15. századi várásatásaink leletanyagában gyakran találkozunk számszeríj nyílhegyekkel. Kőszeg várából a 15. század első felében már sok ilyen nyílhegy került elő, de a század második felében még mindig ez a fegyver dominált. Érdekes, hogy Kőszeg 1532-es pusztulási rétegében még mindig szerepelnek ilyen nyílhegyek. 59 Kőszeghez hasonlóan Fülek (Fil'akovo, Szlovákia) várának 15. századi leletei között is sok számszeríj nyílhegy ismert. Nevicke (Névickoje, Ukrajna) várának 15. század közepi anyagában is számos számszeríj nyílhegy található. A 16. század már a tűzfegyverek korszaka volt. A számszeríjak ekkor kezdték elveszteni jelentőségüket. Ugyan Kőszeg 1532-es pusztulási rétegében még szerepeltek ilyen nyílhegyek, 62 de csökkenő számban. A füzéri vár 16-17. századi rétegeiben pedig 55 Kalmár J., 1971. 139. 56 Uo., 143. 57 Engel P.-Kristó Gy.-Kubinyi A., 1998. 81. 58 Zsigmondkori oklevéltár II, 1956, 150, 6209. oklevél. 59 Hall /., 1992. 68. 200, 168. ábra, 122, 61. ábra/27-33. 60 Kalmár J., 1959. 8. XI., XVII. táblák. 61 Dzembasz, O. V., 1999. 274-275. 299-301. XIII-XV. táblák. 62 HollI., 1992.69. 247
