A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Ringer Árpád-Szolyák Péter: A Szeleta-barlang tűzhelyeinek és paleolit leleteinek topográfiai és sztrati gráfiai eloszlása. Adatok a leletegyüttes újraértékeléséhez

szint határa, világosbarna (3) réteg, kb. 36 m ; 9. III. szint, világosbarna (3) sötétszürke (4) réteg határa, kb. 12,5 m

2

; 10. III. szint, világosbarna (3) vagy sötétszürke (4) réteg, közelítőleg 4 m

2

; 11. I. szint, vörösesbarna (5)-világosszürke (6) réteg határa, kb 72 m

2

; 12. I. szint, vörösesbarna (5)-világossárga (6b) réteg határa, kb. 12-13 m

2

; 13. I. szint, világosszürke (6) réteg, kb. 4-4,5 m . Amint látható, hét „tűzhely" felülete többszörösen meghaladja az 5 m -t, így semmiképp sem tartjuk valószínűnek, hogy esetükben egyszeri használatról lenne szó. A faszenes foltok nem egyszer tetemes méretének véleményünk szerint számos oka lehet. Közülük az alábbiakat emeljük ki: 1. többszöri tűzrakás egymás mellett, 2. többszöri tűzrakás ugyanazon a helyen, antropogén módosításokkal, 3. egyszeri, vagy többszöri tűzrakás után barlangvíz szétterítő hatása, 4. a kitöltés lerakódása közben bekövetkezett módosulások (kriodeformáció, barlangi löszképződés, erózió stb.), 5. lakóépítmény leégése. A fenti okok bármelyike közrejátszhatott a mellékelt térképen l-es (la és lb), 2-es, 7-es, 8-as, 1 l-es és 12-es számmal jelölt tűzhelyes rétegek kialakulásában. A 3-as, 4-es, 6-os, 9-es és 13-as foltok sokkal kisebb felületen jelentkeznek, így ezeknél feltételezhető, hogy ténylegesen maximum 4-5, és nem több alkalommal történt tűzrakás maradványai. Az 5-ös számú tűzhelyről - bár mérete arra utal, hogy bolygatatlan foltról van szó - a szelvényrajzok alapján nem állítható biztosan, hogy pleisztocén korú lenne, így ezzel most részletesebben nem foglalkozunk. Az lb és 10 alatt olyan tüzhelymaradványt jelöltünk, amelynek létezésére a gyüjtőleltár leírásából következtettünk, ám a szelvényrajzok ezt nem igazolták. Meg kell jegyeznünk továbbá, hogy az esetleges fel nem ismert rétegdeformációk miatt elképzelhetőnek tartjuk a 3-as és 4-es foltok 2-essel való azonosságát is. Különösen figyelemreméltó, hogy nyolc faszenes folt (la, lb, 2, 3, 4, 6, 7, 8) a világosbarna (Kadic-féle 3.) rétegben jelentkezik, kettő pedig a világosbarna és a fölötte lévő réteg határán található (9, 10). Ezek - a 8-as és 10-es kivételével - feltűnően a barlang Főfolyosójának hosszanti tengelye mentén fekszenek, többnyire vízszintes sztratigráfiai körülmények között. A Mellékág egyetlen, 12-es számmal jelölt tüzhelyfoltja furcsa módon a szűkebb keresztmetszetű barlangrészben - legalább 12 m felületű volt, és hátsó harmadán egyenletesnek tűnő vastagságban kb. 20°-os emelkedőre futott fel. Kialakulásának nagy valószínűséggel a többitől bizonyos fokig eltérő magyarázata lehet. A beazonosított és körülhatárolt faszenes foltok ismeretében ezen a ponton kell rátérnünk a lelet- és nyersanyageloszlás kérdéskörére. A Szeleta gyűjtőleltárában kereken 2000 paleolitot írtak le viszonylagos következetességgel. Legelőször is számba vettük a Magyar Nemzeti Múzeum Paleolit Gyűjteményében rendelkezésre álló leleteket. Számuk összesen 1446. A többi, részben más gyűjtemények (pl. a miskolci Herman Ottó Múzeum, vagy a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum) anyagát képezi - amelyek értékelése további tanulmányok feladata lehet -, részben pedig, mint elajándékozott, vagy leselejtezett példány, feltehetően végérvényesen kikerült látókörünkből.

9 Az 1446 leletből a vizsgálati módszer jellege miatt ki kellett emelnünk azokat, amelyek helyzete az eredetileg pontatlan helymeghatározás miatt nem azonosítható háromdimenziós koordinátarendszerünkben. Végső soron tehát 1400 kőeszközt vehetünk figyelembe, ami az eredeti kollekció 70%-a. Mivel alapvetően csak az egyértelműen és pontosan dokumentaltakkal kívántunk foglalkozni, ezért bizonytalan rétegtani helyzetük miatt további darabokat is ki kellett vennünk a számításokból. Ez utóbbiak egyébként az adat9 Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattár 2. Sz. I.; Leletek későbbi ásatás anyagából is kerültek más múzeumba. Erre példa az 1928-as feltárás. Ezzel kapcsolatban lásd: ALLSWORTH-JONES, Ph., 1978. 16