A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Ringer Árpád-Szolyák Péter: A Szeleta-barlang tűzhelyeinek és paleolit leleteinek topográfiai és sztrati gráfiai eloszlása. Adatok a leletegyüttes újraértékeléséhez

bázisként egyaránt funkcionáló háromdimenziós képi feldolgozásunknak továbbra is szerves részét képezik. A számításainkból kihagyottak közé tartoznak azok a leletek, amelyek rétegtani helyzetét a Gyűjtőleltárban és Kadic 1915-ben napvilágot látott monográfiájában az alábbiak szerint adták meg: a) fekete agyag, fekete diluviális agyag, fekete diluviális sáv, fekete laza agyag (holocén), humózus agyag, humusz (Kadic-féle 7. réteg), b) mésztufa (Kadic-féle 8. réteg), c) guanó (Kadic-féle 9. réteg), d) legalsó réteg (?), e) fekete gödör, fekete szórott, górtéren heverve, gödör, gödör és diluvium határán, hányott, hányott agyag, heverve, humusz (gödörkitöltés), kihányt agyag, kihányt anyag, kihányt anyagból, leomlott anyag, leomlott anyagból, szórott agyag, valami fekete gödör, gödörkitöltés (Kadic metszetrajzain „X", „Z" és „g" jelekkel feltüntetve), f) ismeretlen hely. Az így fennmaradó, valóban pleisztocén rétegekből előkerült kőeszköz-leletek száma tehát összesen 1364. A nyersanyagok kiértékeléséhez egyelőre az alábbi csoportok figyelembevételével válogattuk szét a kollekció darabjait: 1. üveges kvarcporfír, 2. hidrotermális kvarcitok és kalcedonok, 3. vörös porfirit, 4. obszidián, 5. radiolarit, 6. szarukő, 7. velőkő, 8. kvarcités kvarckavics, 9. tűzkő, 10. egyéb, többnyire átégett és biztosan nem meghatározható nyersanyagú darabok. Ezek után - a leletek gyűjtőleltári leírásakor megadott sztratigráfiai adatokat és metszetrajzokat alapul véve - számítógépen újra felépítettük a teljes, jelenleg 12 méter vastagságúnak ismert rétegsort. Kiindulási síknak az I. szint alaprajzát vettük fel. Miközben - most már a nyersanyagtípusok feltüntetésével - egyenként visszahelyeztük a kialakított virtuális térbe a leleteket, nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy a mai szempontból óriásinak nevezhető egykori ásatási egységeket a lehető legkisebb térfogatúra szorítsuk. Ehhez behatóan tanulmányoztuk Kadic Ottokár ásatási megfigyeléseit, és attól függően, hogy a barlang adott részében egy szint foglal-e magában több réteget, vagy fordítva, jelöltük ki a legkisebb vízszintes és függőleges egységeket.

10 Összességében azt mondhatjuk, hogy a leletek horizontális helymegjelölésének pontossága - egyelőre általában a 2 x 2 méteres Kadic-féle négyzet területével azonos. Leginkább a barlang falát érintő négyzeteknél nyílik mód arra, hogy a 4 m -es felületnél kisebbekkel is számolhassunk. Mivel az esetek többségében vertikálisan több mint 10 cm-es a szórási lehetőség, úgy ítéltük meg, a leghelyesebb, ha egy kialakult térbeli egységben viszonylag egyenletesen és szabályszerűen elszórva tüntetjük fel az oda tartozó leletanyagot. Az egyes darabok helyzetének és eloszlásának az ábrákon bemutatott rendje tehát egy négyzet egy szintjén, adott esetben egy rétegén belül szimbolikus értékű. Ez lehetetlenné teszi ugyan az egy négyzet egy rétegéhez tartozó leletek térbeli elrendeződését érintő aprólékos elemzést, több négyzet egymáshoz való viszonyát tekintve azonban értékelhető eredmények nyerhetők. Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a leletanyagról végső soron kialakuló háromdimenziós összképet alapjaiban befolyásolja az is, hogy a barlang egyes részein milyen maximális felülettel és mélységgel fejezték be az 1913-ban már nyolcadik éve tartó ásatássorozatot.

11 Ezt fokozottan kell figyelembe venni a sötétbarna (Kadicféle 2.) és a világosbarna (Kadic-féle 3.) rétegeknél. 10 A gyüjtöleltárban megadott „szürke" réteg esetében a darabok helyzetét különös gonddal mérlegeltük. Ezen megnevezés alatt ugyanis a „világosszürke" vagy a „sötétszürke" réteget - sőt egy bizonyos helyen (Előcsarnok, 18-as négyzet, 6. szint) a „világosbarnát" - egyaránt érthették. Ugy tapasztaltuk, a legtöbbször ez a megjelölés a világosszürke réteggel való azonosságot takarja. " Ide vonatkozóan lásd: MESTER, Zs., 2002., különös tekintettel az 57-70. oldalakra. 17