A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szabó Miklós-Czaylik Zoltán: Vaskohászat Északkelet-Magyarországon a Kr. e. 3. században: Sajópetri-Hosszú-dűlő

1. kép. Sajópetri-Hosszú-dűlő áttekintő térképe. A melléktérképen az l-es szám Sajópetrit, a 2-es Polgárt jelöli Ez arra a gödörre is vonatkozik, amelyből a Velemi típusú bronzfibula, az egyetlen egyértelműen kora vaskori (Ha D2) tárgy származik (SZABÓ-GUILLAUMETKRIVECZKY 1997, 83, XII. 13. sz. vö. JEREM 1982, 204 skk.). Vagyis, a kutatások mai állása szerint Sajópetriben a késő vaskori településnek „szkíta kori" előzménye nem volt. Ez annak ellenére nem meglepő, hogy a lelőhelytől viszonylag csekély távolságra fekszik (kb. 8 km) Muhi-Kocsmadomb, ahol egyik ritka példáját találjuk egy szkíta kori nekropolisz La Téne-kori folyamatos használatának (HELLEBRANDT 1999, 215 skk.). Sietünk azonban leszögezni, hogy az előbbi semmiképpen sem lehetett a Sajópetriben megtelepült közösség temetkezőhelye, amelyet a településtől D-re nagy valószínűséggel sikerült lokalizálnunk. Másfelől pedig számos jel mutat arra, hogy a kelták bevándorlása után Kelet-Magyarország kora vaskori településszerkezete gyökeresen átalakult (vö. MARÁZ 1981, 98 skk.). Ezek után arra a kérdésre kell választ keresnünk, hogy mikorra tehető a La Ténefalu kialakulása Sajópetriben? Ez, a kronológiai szempontból érzékeny leletek alapján, 128