A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

KÖZLEMÉNYEK - Bodnár Tamás: Borsod megyei prédikátorok az 1576–1652 közötti tizedjegyzékek alapján

BORSOD MEGYEI PRÉDIKÁTOROK AZ 1576-1652 KÖZÖTTI TIZEDJEGYZÉKEK ALAPJÁN BODNÁR TAMÁS A középkorban a borsodi főesperesség területén, az egri várban volt a katolikus püspökség székhelye. Borsod megyében, az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben felsorolt plébániák közül Györffy György 91 plébániát és 230 falut azonosított.

1 Két korán protestánssá lett nagybirtokos földesúrnak, Perényi Péter abaúji és Bebek Ferenc gömöri főispánnak tulajdonítható, hogy a borsodi főesperesség falvainak fele még a 16. század közepén előbb lutheránussá, majd rövidesen kálvinistává lett. Perényi Péter és egri várkapitánya, a protestáns Varkoch Tamás 1548-ig az egri várba protestáns prédikátorokat helyezett be éppúgy, mint a dédesi és ónodi váruradalmak nagyszámú falujába. Bebek Ferenc és fia, György, meg felesége ugyancsak erős pártfogói voltak a reformációnak. Enyingi Török Ferenc, a debreceni főiskola megalapítójának, Bálintnak a fia, majd Ferenc özvegye, Guti Országh Borbála, ennek lánya, Török Zsuzsanna férjével a mintegy 80 falut birtokló Nyári Pállal együtt birtokaikon meghonosították és megerősítették a református vallást. Hasonlóan jártak el a borsodi középbirtokos családok, belőlük került ki a vármegye nemesi közönsége és tisztikara, melynek állásfoglalásától nem kis mértékben függött a plébániák anyagi alapjának, az egyházi vagyonnak sorsa, a papi tizedszedés ügyének mikénti alakulása. A Perényi-Bebekkorszakban - 1550-től 1598-ig - majd Bocskai és Bethlen idejében folyamatosan egyre több református eklézsia alakult a megyében. A lelkészeknek a prédikátorságra hivatalt adtak, mégpedig rendszerint egy esztendőre, vízkereszt napján. Ha meg voltak velük elégedve, a következő évre is megmarasztották őket. Jövedelmük, különösen a kisebb eklézsiákban nem volt valami fényes, de meg lehetett élni belőle. A településenként meghatározott prédikátori jövedelmek mellett minden egyes település lelkészének járt a tized egy része, a quarta illetve oktava.

2 Az egyházi tized, dézsma a föld terméséből, állatokból az egyháznak járó szolgáltatás volt. Magyarországon a tized fizetését Szent István rendelte el, meghatározatlanul hagyva a dézsmaköteles javak körét. Mohács előtt szűkebb körben - gabonából, borból, bárányokból, méhkasokból - vettek tizedrészt. A 16. századtól szélesedett a tized alá eső javak köre a kecskével, sertéssel, tyúkfélékkel, lennel, kenderrel és a kerti növényekkel. Ekkortól mindenki, aki nem nemesi földön gazdálkodott, személyi állapotától függetlenül tartozott ennek az adófajtának a megfizetésére. A tizedet elvben teljesen a püspök vette kézhez, s ezt egyházmegyéje intézményeinek fenntartására kellett fordítania. Ennek alapján engedte át a dézsma negyedét (quarta) a plébánosoknak. Ezek később ennek csak a felét, azaz a nyolcadát (oktava) kapták kézhez. A 16-17. században a Habsburg királyi 1 Györffy Gy, I. köt. 748. 2 Borovszky S., I. köt. 96-99. 597