A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Dobrossy István: Az avasi református (műemlékké nyilvánított) temető története

Családi rátemetés történt Nyusztay István sírjára, aki 1819-1826 között volt a miskolci gimnázium tanára. 1784-ben Rimaszombaton született, s a kor gyakorlatának megfelelően Sárospatakon szerzett diplomát. 1819-től nevezték ki miskolci lelkésznek, miközben dogmatikát, etikát és görög irodalmat is tanított. 1841-ben temették az avasi sírkert 11/A. parcellájába, a templom nyugati bejáratának szomszédságába. Unokái közül az 1855-1935 között élt Nyusztay Vilmost, majd az 1870-1946 között élt Nyusztay Rózát temették a 2/d-7. számú sírba. (Vélhetően ebben az esetben is annak vagyunk tanúi, hogy a nagyszülők emlékének megtartása mellett a harmadik generáció temetkezik ugyanarra a helyre. Az utolsó temetéstől eltelt több mint fél évszázad azt jelenti, hogy a sírhely újra temethető, s ilyen esetben a sírkő is megsemmisül.) A miskolci református főgimnázium egykori tanárai, tudósai, lelkészei és püspökei közül az avasi temetőben nyugszik még Szabón János (1800-1875), Apostol Pál (1788— 1860), Németh József (1790-1840), Regéczy Nagy István (1808-1860 k.), Vágó József (1807-1872), Papp János (1806-1850), Kovács Gábor (1813-1868), Kun Ábrahám (1822-1854), Szűcs Sándor (1835-1880) és természetesen még sokan mások. Néhányuknak már nem tudjuk azonosítani a sírhelyét, másokra az 1972-ben kiemelt és az egyes parcellák mellett felállított sírkövek emlékeztetnek. Ismét mások emléke úgy maradt meg, hogy sírjukba utódaik temetkeztek. Van viszont néhány, olyan - ma még meglévő - sírhely, amely eredeti, 19. század közepi-végi állapotát őrzi, ezért fokozott védelme, vagy egyedi védetté nyilvánítása több, mint kívánatos lenne. A temetők, így az avasi temető történetében is fontos volt az 1876-ban megszületett egészségügyi törvény, amely kötelezővé tette - egyebek mellett - a temetőkönyvek vezetését, a temetések helyének és idejének pontos adminisztrálását. Egy évtized telt el, míg a magyar települések megalkották a törvény szellemének megfelelő „temetőügyi" szabályrendeleteket. A városi közgyűlés által elfogadott, Soltész Nagy Kálmán polgármester és Diószeghy György főjegyző aláírásával ellátott dokumentumot a belügyminisztérium 1888-ban elfogadta, s az a következő évtől életbe lépett.

29 A megyei levéltár őrzeményei között található az egyetlen „Miskolcz város temetőügyi szabályrendelete" címet viselő rendelet, amely az 1920-as évek végéig, 1930-as évek elejéig volt érvényben. A szabályzat ekkortól írja elő, amire korábban csak jelek, ritkán egy-egy adat utalt, hogy ti. „minden temető kő- vagy deszkakerítéssel, avagy egy méter széles és ugyanilyen mély árokkal körülveendő, mely utóbbi esetben az árok belső széle sűrűn ültetett és folyton ápolt sövénnyel szegélyezendő. Bármily kerítési mód mellett a főútvonal zárható kapuval látandó el. Kivételnek e tekintetben csak ott van helye, ha valamely temetőn el nem tiltható közlekedési út (p. o. az avasi ev. ref. temetőnél) vezet keresztül és ez hatóságilag megállapítva lett." Az avasi temető átjárhatósága tehát több, mint egy és negyedszázados gondja az egyháznak és a városnak. A mai Dévai Bíró Mátyás reformátor út a Toronyaljáról vezetett fel, s a Köpeczi Heller Balázs út pedig a temető közepétől vezetett (a Latabár-Schabinszky kripták mellett) az avasi pincesorok felé. Ezt az átjáró utat azóta sem sikerült megszüntetni, s a kocsi- és teherforgalom azóta megbecsülhetetlen nagyságú károkat okozott a sírokban, síremlékekben. A törvény megjelenése után, de még a helyi szabályozás megalkotása előtt a város tanácsa kérte az egyházat a temető területének, határainak térképen való felmérésére és rögzítésére. Mivel az egyház a rendezést hasonlóan kívánta, a következő közgyűlési határozat született: „...utasítjuk rendőrkapitányunk, tiszti ügyészünk és mérnökünket és 29 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1920. 6. dob. 65. cs. 346