A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Siska József: ALTA NON ALTE (A ‘Sennyey család históriája)

8. kép. Szüreti előkészület a bélyi majorban, 1920-as évek('Sennyey Anna családi fotóiból) Az 1945-ös orosz invázió tesz pontot mindkét országban a 'Sennyeyek 314 éves bodrogközi birtoktörténetének a végére. A megszállást túlélők és leszármazottaik Magyarország más vidékein, Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Svájcban, Brazíliában, Chilében, az USA-ban, Venezuelában teremtenek maguknak egzisztenciát. 'Sennyey Anna marad egyedül lakóhelyén, a bélyi kastélyban. Postai alkalmazottként szerzi meg nyugdíjjogosultságát. Szülei mellé helyezik örök nyugalomra.

16 A nagyvilágban szétszóródott családtagok első találkozóját 2001. július 6-án rendezték. 'Sennyey Pál dédunokája, László (1924-2003) szervezte meg a pácini önkormányzat, a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum és a miskolci Herman Ottó Múzeum támogatásával. A családi levéltár A 'Sennyeyek dokumentumait Bunyitay Vince premontrei szerzetes, történész ismertette meg a szélesebb nyilvánossággal. A Magyar Történelmi Társulat leleszi vándorgyűlésén részt vevő szakember felkereste Csörgőt, ahol kevés rendezetlen iratcsomó mellett már 4137 darab beleltározott okiratot talált, két mutatókönyv kíséretében.

17 Az anyag első feldolgozását 1810-ben latin nyelven készítette Mattyasovszky László, Liptó megyei levéltáros. A magyar nyelvű leltár Nyomárkay József, bélyi jószágkormányzó munkája. Mindkét Elenchust a Magyar Országos Levéltárban őrzik 0,15 fm irat kíséretében.

18 Lojda József, battyáni plébános az Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez című havi lap 1899-1900-as évfolyamaiban már arról számol be, hogy a nagy értékű relikviát kettéválasztották. A bélyi kastélyban 52 csomóba és 2847 leltári szám alá szedve a 'Sennyeyek irományait, Battyánban pedig a jogelőd és rokon családok 27 fasciculusba és 2500 sorszámba regisztrált anyagát tárolják.

19 A szétválasztás szerencsésnek bizonyult. A bélyi gyűjtemény a második világháború alatt nyomtalanul eltűnt, a battyáni viszont megmaradt. A csehszlovák hatóságok 1945-ben vitték el és Homonnán a Gudenus i. m. 296-302. Bunyitay V., 1873. Századok, 242-265. MOL. P. 599. Lojda i. m. 1899/9. 273-274. 299