A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Mizser Lajos: Ragadványnevek Cserépfaluban

István):, kövér; Kis titkár (Szilágyi Lajos): a ragadványnévben a tisztsége is benne foglaltatik; Kisvirág (Dósa Lajos): antonima; Nyisnyás (Csávás Sándor): vézna; Tajú (Lovász Lajos): könnyű súlyú (tajú = tollpihe). d) Testi hiba: ö.: Drade - Grade (Nagy): beszédhibás (egyik változatnak sincs értelme), Púpos (Lovász); Sánta (Dósa, Jakab); Siket (Nagy): nagyothalló; Vak (Szabó): farkasvakságban szenvedő; sz.: Csonka (Miklósi János): félkezű; Hibás (Nemes Balázs): gyengeelméjű (hibás = bolond); Kacska (Derda Mihály): félkezű; Kukó (Madarász Lajos): beszédhibás; Néma (Mizser Julianna): süketnéma; Sánta gunár (egy zsidó boltosnak volt a ragadványneve, az eredeti névre senki sem emlékszik): sánta és hosszú nyakú. e) Járás, mozgás: ö.: Basa (Kósik, Tóth): „úgy jár-kel, mint egy török basa"; Bokás (Kósik, Tóth): bokacsattogtató; Csillag (Nyírő): egyenes járású; Medve (Lénárt): lassú mozgású; Pecki (Derda): egyenes járású; Pipis (Dósa): lábujjhegyen („pipiskedve") járó; Sura (Farkas): lopakodva járó; sz.: Futva szarik (Kovács István): mindig futkos; Szálkás (Apostol Bálint): egyenes járású. f) Viselet: sz.: Gatya (Kéméndi Sándor): rövid alsónadrágban járt; Litya (Balogi András): fiú létére nyári női felsőruhában járt. g) Valamely testrész feltünősége: ö.: Bagoly (Ladányi): bagoly szemű; Balog (Csont, Tóth): balkezes; Banka (Hegedűs, Lukács): nagy fejű; Bütykő (Boldizsár): bütykös lábú; Görcsös (Derda): görcsös kezű; Juhláb (Dósa): görbe lábú; Juhpúp (Szabó): görbe hátú; Kis szemű (Tóth); Kompri (Jakab): nagy orrú (kompri = burgonya); Pergős (Virág): pislogó; Rezgő (Boros): reszkető kezű; Serpenyő (Erdős): nagy tenyerű; sz.: Cápa (Lőrincz József): nagy fogú; Gomolya (Orosz Lajos): nagy fejű; Gumi (Tóth Pál): kerek fejű, mint a gumilabda; Káposzta (Ardai Lajos): nagy fejű, Kecskebéka (Kéméndi István): nagy szemű; Mucu (Tóth Lajos): hosszú fülű (mucu = nyúl). h) Higiénia: ö.: Bőrpál (Lukács): bőrbetegségben szenvedő; Retek (Kósik): retkes, piszkos, Serke (Tószögi): tetves; sz.: Girind (Hegedűs János): nagyon büdös (girind = görény); Szag (Lukács Julianna): feltűnő szagú. 2. Belső tulajdonságra 50 örökölt és 28 szerzett ragadványnév utal. a) Uralkodó jellemvonás: ö.: Barkó (Mizser): a verekedést kedvelő (a Barkóság lakóit a verekedéssel szokták összekapcsolni); Bárányka (Mizser): szelíd; Birke (Tóth): türelmes (birke = birka); Cica (Szabó): kedveskedő; Darázs (Sütő): mindig mérges; Fagaras (Erdős): kuporgató; Kangyi (Dósa): tréfálkozó, „kangyi eszű"; Madzag (Tóth): elvonás a ,jómadzag" (= mihaszna) szóból; Muszka (Tóth): vad, kegyetlen, gyújtogató (eredeti jelentése: orosz, és ez azért vált pejoratív értelművé, mert 1849-ben a cári csapatok hat falubeli férfit megöltek, a községet kifosztották, majd az Alvéget felgyújtották); Nyuszi (Nagy): félénk; Pécsik (Balogi): kellemetlenkedő (pécsik = bögöly); Pipa (Móré): mihaszna (elvonás a ,jópipa" szóból); Poshadt (Tóth): kedélytelen (poshadt = savanyú); Sufri (Lukács): ugyanaz (sufri = savanyú bor); Tubu (Tóth): szelíd (tubu = galamb); Tubujka (Tóth): ugyanaz; Vadkan (Derda): vad természetű; Varnyú (Dósa): más kárának örvendő; Zsidó (Jakab): ravasz, csavaros észjárású; sz.: Ártatlan (Bari András): szelíd; Csóresz (Erdős Lajos): szeret lopni; Durcsi (Tóth Lajos): duzzogó, pukkancs; Legény (Németh András): legénykedő; Poloska (Tószögi József): fenyegetőző, kellemetlenkedő (a falu betyárját hívták így, mert „mindenkinek a vérit szítta"; 1912-ben a községi zenekar tagjai agyonverték); Savanyú (Kiss Lajos): kedélytelen. b) Szójárás: ö.: Császár (Hák); Kole (Marton): eredetileg szótévesztés volt a koledál 'ünnep előtt koldul, kéreget', majd szavajárásává vált; Kontesz < német Komtesse (Kiss); Kucu (Kósik): kucu = malac; Lövök (Lukács); Puppa (Hüvelyes): a szónak nincs semmi értelme; Recefice (Dósa); Ugyan (Boros); Vaszisz < német Was ist? (Hák); Ve521