A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)
KÖZLEMÉNYEK - T. Szabó Timea: Történeti és muzeológiai adatok a miskolci és a kisgyőri meteoritokról
szerint, állítólag az öt darabból négyet Bécsbe vittek, míg egy Diósgyőrben maradt. 7 Az elszállított, elajándékozott, elvitt meteoritok későbbi sorsáról nem rendelkezünk hiteles forrással. Ezért is fordulhat elő, hogy az illusztrációban bemutatott kereső lapon a miskolci, diósgyőri meteoritot, mint nem bizonyított hullású (evidence is not conclusive) meteoritot jelölik. 8 Érdekes megemlíteni, hogy Chladni 1819-ben kiadott meteoritgyűjteményében sem szerepelnek a kövek, bár a becsapódás ténye - 1559-es dátummal regisztrálva van. Ugyanezt az évszámot jelöli meg Hey, 1966-ban kiadott londoni meteoritkatalógusában is. Istvánffyhoz hasonlóan Szent-Iványi Márton 9 is hasonló időre teszi a hullás idejét, 1699-ben kiadott, szintén Magyarország történetével foglalkozó munkájában. 10 Ő napra pontosan 1560. május 10-edikét adja meg a becsapódás dátumának. Helyszínként pedig egy Mosócz nevű települést jelöl meg, ami nagy valószínűséggel egy téves névváltozata Miskolcnak. 11 Az 1560-as dátum megerősítését találjuk Szendrei János Miskolc monográfiájában is. 12 Ő egykori városi évkönyvekre hivatkozik. Ezek a következőt írják: „1560-ban emberfőnyi nagyságú kövek (meteor) hullottak alá az égből, melyek nemcsak az embereket, de sőt a házakat is elpusztították." Itt találjuk nyomát először arra való utalásnak, hogy valamiféle kár érhette akár az emberi életet, akár pedig az épületeket. További, pontosabb, számszerű adatokat azonban itt sem jelöl a szerző. Valószínűleg azonban nagy pusztítást végezhettek a meteoritok, mivel Szendrei a várost ért hatalmas természeti csapások tárgykörében említi az esetet. Az eddigi adatok összegzéseként elmondható, hogy a különböző szerzőknél, hivatkozásoknál, lexikoni szócikkeknél három különböző adat jelent meg a meteorithullás idejére. Ezek 1459, 1559 és 1560. A szerzők valamennyi évszámnál hiteles forrásokra hivatkoznak. Úgy mint évkönyvek, városkönyvek, történeti munkák, egyházi dokumentumok. Mivel nem három különböző hullásról van szó, ezért valamely adatok téves feltételezéseken alapulnak, illetve elírásról van szó. Ezt az is megerősíti, hogy több esetben a különböző évszámoknál az események, történések leírása ugyanaz vagy rendkívül hasonlatos. A később megtalált szakirodalmi hivatkozások tovább erősítették a meglévő ellentmondásokat. Két másik, a 19. század végéről származó publikáció is foglalkozik a miskolci meteoritokkal. Az egyik dr. Török József munkája. Két részből álló tanulmányában részletesen foglalkozik az egykori magyar birodalom területén lehullt meteoritokkal. Itt emlékezik meg néhány mondatban a miskolci, pontosabban a diósgyőri hullásról. 0 is a Bonfin hivatkozást említi, 1559-es dátummal. Megjegyezvén, hogy ha nem tűntek volna el darabjai nyomtalanul, akkor ez lett volna a második legrégebbi, dokumentált meteorithullás az ensisheimi 13 meteoritkő földet érése óta. 7 Balassa Zsigmond vitette a 4 darab követ Ferdinánd király udvarába, míg az ötödik a diósgyőri várban maradt. 8 Mindkét, tárgyalt meteorit ügyében megkereséssel fordultam a világviszonylatban az egyik legjelentősebb gyűjteménnyel rendelkező bécsi Természettudományi Múzeumhoz. Ugyanis a diósgyőri meteoritokkal kapcsolatban is utalnak rá, hogy a megtalált darabok nagyobbik része Bécsbe került. 9 Szent Iványi (Szentiványi) Márton: (1633-1705), jezsuita író, tanár. Érdeklődött a mezőgazdasági és természettudományok iránt. Összefoglalta kora tudományos ismereteit. 10 Szent Iványi M.: (1699) Quindecim dilemmata Dominis Acatholicis ... oblata, Tyrnaviae. u Papp G., 2000. 85. 12 Szendrei J., 1886. 20. 13 Elzászban, Ensisheimnél történt meteorit-becsapódás 1492. november 7-én. I. Miksa császár a város templomába vitette azt. Az egykori 130 kg-os kő megcsonkított darabja még ma is látható. Ezt tartják a Földön a legelőször dokumentált, feljegyzett és gyűjteményben ma is őrzött meteoritnak. 678