A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Sümegi György: „Egyetlen dimenziónk a jelen” Szalay Lajos és László Gyula levelezéséből (1970–1991)

Éppen itt van előttem 50 rajzod a honfoglalásról.

73 Hol itt, hol ott ütöm fel, hogy az igaz mesék világában futkározhassak mint megint gyerek. A fűzfa sípot ugyan Te fújod, de a hangjának úgy örülök mintha csak tőlem szólna. Boldog és bár igazán új Új Évet kívánhatnék, hát ezt kívánnék, de meg kell elégednünk a régi Új Évekkel. Csak legalább ezek tartsanak még sokáig. Baráti szeretettel ölellek Lajos és Juci 23. László Gyula Szalay Lajosnak 1984.

1. 3-án Adassék e levelem New York városában lakozó Szalay Lajosnak a csodálatos képírónak, nekem kedves Barátomuramnak, akinek szokott újévi üdvözletét hiába vártam, hát ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor ... stb. így van-é vagy fordítva nem tudom. Tegnap voltam fent Szabó Vladimirnél, akivel szeretettel és nagyrabecsüléssel idéztünk Téged. Kedves Lajos! Mindkettőtöknek Istenáldott boldog Újesztendőt kívánok. Csak nincsen valami bajod, hogy úgy hallgatsz? Maricával lemegyünk most 2 hónapra Kecskemétre (6000 Műkert 2. Művésztelep) úgy hogyha írnál oda írj. Voltaképpen ennek a levélnek „az elmulasztott alkalmak" címet akartam adni, ami nem a szokványos nemre vonatkozott volna, hanem barátokra, akikkel ezt vagy amazt nem beszéltem meg, nem rajzoltam le őket stb. De elsőnek hadd hozzam fel azt, hogy egyszer Tamási Áron félrehívott: „Te Gyula szeretném, ha Medgyessy Ferenc megmintázna, szólj neki, légy szíves". Szóltam is, Feri bácsi húzódozott, nem fűlt hozzá a foga. Ma már mindketten a temetőben vannak. Barátaim közül halogattam Szervánszky Bandit, Kubacska Bandit, Hajnal Annát, nem jegyeztem le egy hosszú-hosszú beszélgetésemet Szabó Lőrinccel, pedig izgalmas volt (várj: 3 korty következik a veres kocsisborból!). Mestereimről, atyai barátaimról mind írtam s barátaim közül is néhányról (Szalay grafikus úrról is), de nem írtam például Szőnyi Istvánról. Kevés az emlékem róla (hetedikes gimnazista koromban jártam a Szabadiskolájába, gimnáziumom íratott be hozzá), most írok Szabó Vladimírról és Bencsik Istvánról

74 (őt nem ismered a következő nemzedék szobrásza). Igaz, voltam Csók növendéke is, de a Mestert ritkán láttuk: messze lakott - az emeleten! Szóval lenne még végezni valóm, s félszemmel a Teremtőre figyelek: ad-e reá időt? Tavasszal - ha Isten segít - megyek 2 hétre Bruexellesbe és Amsterdamba, s természetesen mindkét főváros környékére. Meghívás, előadásra. Aztán még talán a tavasszal Kölnbe. De hát „ez a sok szépség mind mirevaló" kérdezhetném a 100 éves Babitssal. Kecskeméten végleges formába öntöm 5 gipsz reliefemet, amit balatoni házunk falára terveztem és egy öreg eperfára, alatta mécsessel (ez egy Madonna relief lesz). Még csinálok 1-2 linót, 4-5 rézkarcot és megírok két könyvet, no meg leveleket, ami olyan észrevétlen szertartás nálam, mint a rajz. (Te Lajos, baj van: megint megiszom 3 kortyot!). Látod, te is számon tartod majd: megígértem László Gyulának, hogy lerajzolom s most már hiába, sóhajtasz (remélem), ha átléptem a fény hónába! A minapjában (tavasszal), amikor Nálatok voltam darvadoztál, csak nincsen valami komolyabb bajod? Mágori Vargha Bélának

75 írtam a minapjában, 85 esztendős múlt, de, amint írja a szomszéd tüzes spanyol menyecske hetenként egyszer még hozzábújik s nem is eredménytelenül. Igaz, hogy a régi vicc szerint a panaszkodó férfinak, hogy barátja így meg úgy, azt mondja az orvos „hát mondja maga is!". Te nem is láttad azt a keménybe kötött és Ingres papírral teli füzetet, amit nekem adtál vagy 5 esztendeje, hogy rajzoljam tele, még abban az évben megtöltöttem. Lajos! Hiszel-e Mennynek és Földnek Teremtőjében? Mert bennem sziklaszilárd a tudat róla, persze nem a szakállas öregről, hanem a nem térben és időben létező könyörületes „ismeretlen Úrról". Püskit eltanácsolták attól, hogy részt vegyen a szárszói megemlékezésen, én sem tudtam elmenni, de megjelent itt a Szárszó kötet

76 eléggé tisztességesen. - Sokat faggatnak engem a múltról, barátaimról, csakhogy én alig emlékszem szavakra jelenségekre emlékezem, benyomásokra, amit nehéz szavakra fordítani. (Most félórára abbahagytam a levélírást, mert Maricához jött az unokatestvére - orvos, és megtárgyaltuk Marica egészségét. Mindenfajta vizsgálat - hála Istennek - negatív. Vérnyomásom hol 180, hol 160, protombon szintem (nem tudom mi az) 35, ami állítólag nagyon jó. De bizony nehezemre esik az ülésből felkelni. Szervusztok, ölel: László Gyula ötven rajz a honfoglalókról. Móra Kiadó, Bp., 1982. Bencsik István (1931-) Kossuth-díjas szobrászművész, egyetemi tanár. Mágori Vargha Béla festőművész élete második felében Brazíliában dolgozott. Szárszó. Bp., 1983. 491