A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)
Sümegi György: „Egyetlen dimenziónk a jelen” Szalay Lajos és László Gyula levelezéséből (1970–1991)
mértéktűrő, de nem mértéktartó vagyok, a karok szemaforjával próbálom irányítani ki-kitörő indulataimat, amik azért maradtak így vissza bennem, mert én nem nevelt én csak idomított voltam, aki ilyen vagy olyan bálvány előtt pitiztem nem tiszteletből csak félelemből. Az „önéletrajzom" nehezen formálódik. Most, hogy én is ások, a feltárt foszilokból alig tudok ráismerni az eredeti élményre. Mivel egyetlen dimenziónk a jelen, nagyon nehéz a tegnapi mát mai má-vá rekonstruálni, különösen a mi generációnknak, akiknek a múltját szinte nyomtalanul elfújta a szél. Ha Tarnabodra - Heves megye, utolsó posta Cseszárok vagy Csöszárka - emlékezetben visszamegyek: „Mesének látom már magamat magam is - akiről, hogy voltam, hiszem is meg nem is" (Toldi Estéje szabadon). Nem az éveim miatt koptam ki magamból. Nem. Ez a háború és ami utána jött nem csak az élőket söpörte el, kisöpörte a temetőket is. Nem csak élők, már halottak sincsenek ebben a semmiben, ami a háború után maradt. És ez a semmi nem szinonimája az üresnek, ez a semmi olyan sürü, hogy a van-nak nincs benne még gondolatnyi helye sem. No erre a tömény semmire akarom rákarcolni az önéletrajzomat. Mondom altamirai rajzok készülnek, amik nem csak sötét barlangban maradnak, de vak sötétben is születnek, mert a süket semmi felröppentse a fáklyát, a zseblámpát és az értelem fényét is. Ezekután, akinek füle van látásra, az el tudja képzelni, amit még én sem. Ez csak érthető. Nem? Aligha. Én már három idegen nyelven keresem a választ arra, amire magyarul nem volt magyarázat. Valahogy idesodródik egy észrevételed. Borvendég Piri 16 és Fehér Zsuzsa közös nevezője, amitől én egyébként valóságos tört vagyok. Derékban. Remélem, hogy a kecskeméti alkotó-szabadságod termékeny lesz. Hiszen annyi jót hallottam a telepről, hogy már azt képzelem róla, amit a kórházakról. Annyira telve van a levegője termékenyítő ideákkal, mint az amazé statilococussal. Itt legalább, a párisi megfelelőben, ez a helyzet. Erjedő borospince, ahol az új szüret is rögtön fortyogni kezd. Persze csak egyszer fejtik le őket és már siker - palackozzák, ki a piacra a csigerrel. Én itt, öreg tokai, persze csak úgy félputtonos, szeretnék ezekkel együtt pezsegni, de már csak morgók, korgók. Immúnis vagyok az erjesztő gombákra. Pláne a nem figuratívokra, most itt aztán absztrakt mindenki. Ugyan nem tudom mit és miből absztrahálnak, mert olyanok mint az egyszeri baka. Már nem tölt csak lő és ürít. Egyébként jól volnék, amit levelem után már nem is kell hangsúlyoznom. Szeretném látni a Rólad csinált TV-t. Ha Pesten leszek sorsod nem kerülöd el. Jól megnézlek magamnak. Szeretettel ölellek Szalay Lajos 7. László Gyula Szalay Lajosnak 1973. VII. 6. Szomorú szívvel írt levél Szalay Lajosnak, merthogy megírtam tanulmányomat róla, szép hosszú, jól egybeácsolt részekből és 6 jól kiválasztott képpel a Tiszatáj számára 17 - mivelhogy a Művészetnek nem írok, amióta visszaküldték egyik tanulmányomat, hogy már „nem aktuális", tette ezt egy 30 éves szerkesztő, hát várhatnak amíg valamit is írok nekik -, tehát a Tiszatájban megjelent a tanulmány 10 sűrűn nyomtatott oldalon, de kihagyták az első fejezetet, amiben fiatalságunkkal foglalkozom s olyan becstelen kliséket közöltek vele, hogy sírnivaló. Ne haragudj Lajoskám, nem így terveztem. Ami megjelent - szöveg - azért természetesen vállalom a felelősséget, de az fáj, ami nem jelent meg. Négy példányt azért vásároltam számodra. Nem tudnád odakint az egész tanulmányt elhelyezni, hat jól közölt képpel? Lajos! Először csak a szívem szorult el, amikor láttam a rosszabbnál rosszabb kliséket, aztán dühbejöttem. El kezdem olvasni a szöveget és valahogy sután hatott. Mi ez? Akkor riadtam meg: Úristen ezek egyszerűen kihagyták a bevezető, terjedelmes fejezetet amiben fiatalkorunkról, indulásodról volt szó. Nem tudom miért tették, talán azért mert közöltem benne az akkori „avangarde" teljes jelentéktelenségét hozzánk képest, vagy írtam Passuth Krisztináról 18 (név nélkül), hogy belemerészkedett rüffkeségét törölni egy Rudnayba. 19 Ezért hagyták volna ki? Mindenesetre így a szöveg építménye megbomlott. Amit közöltek aztán az szószerinti. De a rajzok Lajoskám! Borzalmasak, ahol én tollvonásaid természetrajzát elemzem ott a raszteres klisé csak szürke foltot hoz, szóval elképesztő! 16 Borvendég Piri Képzőművészeti Főiskolára a levelezőkkel egyidejűleg járt közös ismerős lehet. 17 László Gyula: Genezis (Gondolatok Szalay Lajos rajzművészetéről). Tiszatáj, 1973/7. 72-83, 6 rajz. Újraközölve: Látóhatár, 1973/9.; László Gyula: Művészetről, művészekről. Bp., 1978. 202-232. 18 Passuth Krisztina (1937-) művészettörténész 19 Rudnay Gyula (1878-1957) festőművész, a Magyar Képzőművészeti Főiskola nagy hatású, iskolateremtő mestere (1922-1952), László Gyulának egyik főiskolai mestere. 470
