A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)
Sümegi György: „Egyetlen dimenziónk a jelen” Szalay Lajos és László Gyula levelezéséből (1970–1991)
Nem is küldök egyelőre neked belőle, és a teljes szöveget is elteszem számodra, mert nem tudom, Parisban vagy, vagy az Egyesült Államokban. Én ezt a levelet Amerikába küldöm. Tehát: rendelkezésedre áll az egész tanulmány és négy példány Tiszatáj, de majd ha eljössz megmutatom ezt a levelet is, amit a szerkesztőknek írtam. Ugyanis ugyanabban a számban, amiben ilyen hitvány képeket közöltek rajzaidról két erdélyi művésztől (Szervátiusz Jenő és Nagy Imre 20 ) 8 íven, kitűnő krétapapíron hoztak igen jól sikerült reprodukciókat. A te rajzaidat is így kellett volna bemutassák, ahhoz, hogy a vonallal való bánásodat szövegem alapján is nyomon tudja követni az olvasó. írd meg sürgősen címedet s mégis elküldöm mind a kéziratot, mindpedig a Tiszatájat! Én különben hálás vagyok Neked azért az időért, ami alatt rajzaiddal küszködhettem, mint Jákob az Angyallal. Nem pusztán azért mert újra s újra felmerült a közös indulás emléke, hanem azért az emberségért, ami minden rajzodból sugárzik, igen, igazuk van akik ezt mondják - azért a hitbéli harmóniáért, amely még legborzalmasabb jeleneteidet is áthatja. Olyan jó érzés volt közben, hogy csak örömöt éreztem rajzaid láttán, semmiféle irigység nem kelt bennem, hogy „mi lett volna, ha én is erre adom a fejemet". Bizonyos, hogy még megközelítő gazdasággal sem tudtam volna az élet jelenségeit megragadni, a mélyükben rejtező - néha félelmetes - csendet ábrázolni, mint ahogyan te tetted." 1 Én egyhurubb természet vagyok és félénk. De hagyjuk ezt, ismét meg kell köszönnöm Neked, hogy annyit lehettünk együtt (veled is, de főként rajzaiddal). Te beszélhetsz arról, hogy a villamoson milyen bosszúság ért, fel lehetsz háborodva ezért meg amazért, de a rajzok nem erről beszélnek, hanem arról a különleges sorsról, amelyet egy, az anyakönyvben Szalay Lajosnak keresztelt társunk fogalmazott meg számunkra (én sem tudom már mi van az átgépelt sorban, hagyjuk meg „szürrealista közjátéknak"). Várom címedet, hogy küldjem tanulmányom „gyászjelentését" s addig is igaz barátsággal, régi emlékek távolában ölellek: (László Gyula) 8. Szalay Lajos László Gyulának New York 973. okt. 8. Kedves Gyula! Veress Ferenc 22 is megmondta nyilván, hogy visszaküldött leveled címzése alapján valaki Lajos vezetéknevüt kerestek és csak ha találtak volna egyet, akkor néztek volna utána a Szalay keresztnevünek. Sajnálom a felesleges időveszteséget... mert ilyen szép cikk nem érkezhetett elég korán soha. Nagyon köszönöm Gyulám a nagyszerű tanulmányt; kitettél Magadért és barátságunkért. Mivel a bevezetést nem ismerem, tehát nem is hiányolom, de azt hiszem hiánya nem gátolja cikked megértését. Bár nagyon jól megmagyarázhatja, hogy milyen közös élmények és azok milyen emlékei tették lehetővé, hogy munkáimat a szakértésen túl egy tökéletes azonosítással átéld és az olvasóval átélesd. Mindenesetre izgalommal várom a kimaradt fejezetet, mert jól esne ezúttal Veled együtt átbandukolni a földeket, ahol a szörnyű évek tövestől kiforgattak mindent...; korosztályunk földjét ugyan bevetettük, de vetésünket már nem aratták, asztagba nem rakták, tarlóját sem hagyták. Illendő kasza helyett ekével jött ránk a halál; befordult barázdáinkból már nehéz kitudni, milyen vetést nem hagytak szárba szökni. Mi ketten azért rájöhetünk, hogy ez itt búzának indult, amaz meg csak pipacsnak, de azért az is szép lett volna, ha olyan haszontalan is, mint a búzavirág; ha kévébe nem is, de csokorba azért bekötöttük volna. És az Isten is mintha csak először akart volna nagyszerű helyett inkább csak tökéletes lenni, magjasincs barázdánkat még jéggel is elverette. Korán őszült hajunkon ez a jégverés szürkült dérré. Emlékszel-e Gyula, mikor a kettes teremben a déli órák idején a végtelenség emlőit próbáltuk ebédelni? Rudnaynak selypítve is magyar szavaitól lelkesedve folytattad az álmodozást a szkeptikusabb Benkhard 23 növendék előtt. Nem is tudtam helyből magasat ugrani, évekig mentem hátra, hogy nekifutásból lendüljem át a mércét. Nem vertem le, mert közben a sunyik nagy titokban levették, hogy már senki ne tudhassa, ha saját vállmagasságát is leverné. A régi mércés időkben, aki a fejénél magosabbat nem tudott ugrani, még a homok elé se juthatott. így lettem én is valaki. Rudnay, aki mérce nélkül is látta mindig a kötelező magasságot, csak csóválná a pötyögő szavakat. Mert a mi korosztályunk elvesztette a garast, mielőtt letehette volna. Nem tudtuk még csak kitűzni se a ránk rótt feladatot. A naturalizmus körül szédelgő impresszionizmust (csak gyorsírási jegyzete volt az optikai 20 Szervátiusz Jenő (1903-1983) szobrászművész, Nagy Imre (1893-1976) festő, grafikus 21 László Gyula először festőnek készült a Képzőművészeti Főiskolán, Rudnay Gyulához, Vaszary Jánoshozjárt. Régész lett, de rajzolt, festett, szobrokat is készített egész életében. 22 Veress Ferenc - föltehetően könyvkiadással foglalkozó, New Yorkban élő magyar emigráns. 23 Benkhard Ágost (1882-1961) festőművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára (1922-1945). Szalayt már a főiskolára kerülése előtt tanította a miskolci művésztelepen, a Képzőművészeti Főiskolán mestere volt. 471
