A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Pirint Andrea: Főúri ősgalériák emlékei a Herman Ottó Múzeum képzőművészeti gyűjteményében

Gömör megye főispánja, később kir. főpohárnokmester is és bel. titk. tan. Meg­halt 1770-ben. Ágának grófságot kap 1721-ben" - olvashatjuk Nagy Ivánnál. 27 A megözvegyült férfi Batthyány Zsig­mond leányát, Júliát vette nőül. Balassa Ferenc arcképével ellentét­ben Zichy Kata képmása az uralkodóport­réból levezethető egészalakos típusba tartozik. Míg férfirokonának gyaníthatóan közeli időben festett portréja az ősöket ábrázoló 17. századi példákat követi, a család nőtagjának megörökítésekor már nem volt elsődleges szempont a hagyo­mányőrzés. Nemcsak az egészalakos ábrá­zolás, de a tájképi környezet tekintetében is új megoldást követ a Balassákat meg­örökítő portrék tradíciójától eltérő fest­mény. A szabad tájba komponált portréra már a 17. századból is találunk példát. Batthány Ádám alakja valós táj háttér előtt magasodik előttünk 1650 körül festett képmásán. 28 Tőle balra hadsereg vonul, jobbra magaslaton álló vár látképe bonta­kozik ki az alacsony horizontú tájban. E két motívum egyúttal kijelöli a következő idő­szak portrét és természeti környezetet összekapcsoló törekvéseinek „kötéspontjait" is. A szabad térben álló Zrínyi Péter, Kálnoky Antal mögött az ábrázolt haditetteire utaló csatajelenet, 29 Bánffy Dénes mögött a bonchidai kastély látható. 30 Enteriőrben áll Nádasdy Ferenc; a félig lezárt belsőből fergeteges ütközetre nyílik kilátás. 31 Leginkább ez utóbbi séma szerint épülnek fel a női arcképeket tájképi háttérrel összekapcsoló 17­18. századi példák. A drapériával letakart asztal mellett, félrehúzott függöny előtt álló hölgyek mögött bal vagy jobb szélen kapunk ízelítőt a természetből, amely olykor bírhat némi célzatossággal, de női képmások esetében leginkább hangulatkeltő elemként szere­pel. Csak a 18. század vége felé uralkodik el a természeti környezet az ábrázolt mögött és körül, amikor is a felvilágosodás hatására bekövetkező szemléletváltás nyomán a táj és az ember kiegyenlített szerepet kap. Zichy Kata portréján érdekesen ötvöződik a hagyomány és az újdonság. Az ábrá­zolt megjelenítésében a műfajra jellemző reprezentatív szempontok érvényesülnek. Az alak beállítása a 17. századi statikus megoldást követi; a csípőre tett jobb kéz és a drapé­riával letakart konzolra vagy asztalra támaszkodó bal kar ellentétes mozdulatára épít, 6. kép. Balassa Pálné Zichy Katalin portréja (HOM) 27 Nagyi., 1857. 126-127. 28 MNM Magyar Történelmi Képcsarnok (Ltsz.: MTKcs 569.) 29 Zrínyi Péter portréja, 1650-1660-as évek, MNM Magyar Történelmi Képcsarnok (Ltsz.: MTKcs 1523.); Kálnoky Antal portréja, 18. század második fele, MNM Magyar Történelmi Képcsarnok (Ltsz.: MTKcs 2328.) 30 1750-es évek vége, 1760-as évek eleje, MNM Magyar Történelmi Képcsarnok (Ltsz.: MTKcs 54.13.) 31 1715, MNM Magyar Történelmi Képcsarnok (Ltsz.: MTKcs 53.17.) 405

Next

/
Oldalképek
Tartalom