A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Pirint Andrea: Főúri ősgalériák emlékei a Herman Ottó Múzeum képzőművészeti gyűjteményében

A leggazdagabb ősgalériák egészen Árpád vezérig igyekeztek visszavezetni a család eredetét. Részben ennek az igénynek kielégítésére, részben a nemzeti öntudatot ápoló, a magyarság históriáját összefoglaló történelemkönyv létrehozásának szándékával látott napvilágot 1664ben Nürnbergben a „Mausoleum Regni Apostoliéi Regum et Primorum militantis Ungariae Ducum", röviden a NádasdyMausoleum, amely hun és magyar vezérek, Hl. királyok fiktív, rézmetszetes ábrázolását tartalmazza. Az idők folyamán többször is kiadott metszetgyüjtemény képzőművészeti tekintetben archetípusokat nyújtott, amelyek több mint két évszázadra meghatározták a magyar múlt legtöbbet felidézett alakjainak képi ábrázolását nemcsak a grafikában, de a festészet terén is. E rézmetszetek felnagyított festmény másolataival főúri arcképgalériákban éppúgy találkozunk, mint sokalakos kompozíciókhoz szolgáló, az öltözet és karakter szempontjából forrásértékű előképekkel. Csak jelzésértékkel szólhatunk e helyen gyűjteményünk Kund vezéréről, amely sohasem volt ősgaléria része, mindazonáltal hűen tükrözi időben jóval korábban készült társainak sajátosságait

4 (1. kép). Wántza Mihály (1781-1854 k.) festménye a Mausoleum 62. lapjának illusztrációja után készült egyszerűsített kópia. Ha hihetünk a forrásoknak, a festő vezérsorozatába beletartozott Attila, Lehel, Szabolcs vezér minden bizonnyal szintén a Mausoleum vonatkozó metszete után megfestett másolata is. Nem tudni, művészünk milyen indíttatásra, miféle megbízásból festette vezérsorozatát. Meglehet, hogy a sokoldalú, színházi tevékenységet is folytató Wántza díszletként szánta egy, a miskolci színtársulat által előadott darabhoz.

5 Míg az arcképcsarnok egyik szélén a honfoglaló vezér, túlsó szélén a gyermek, a hatalom jövendőbeli birtokosának arcképe függhetett. Szintén csak jelképesen eshet szó e helyen 18. századi gyermekportrénkról, amely akár arcképgaléria része is lehetett, ám eredetéről, rendeltetéséről nincsenek értesüléseink

6 (2. kép). A kislányképmás kompozíciója a portrétípusnak még a 16. századra visszanyúló hagyományát követi. E műfajra jellemző megoldással, párnán ülve ábrázolja a két év körüli gyereket, akinek alakját jelen esetben nem kísérik - egyébként gyakori - heraldikus jegyek. Kezében a női arcképeken is gyakori kellékként rózsát tart, amely egyike az életkornak megfelelő játékos, üde szimbólumoknak, úgymint virág játékszer, kedves állatok. 1. kép. Wántza Mihály: Kund vezér (HOM) Wántza Mihály: Kund vezér, 19. század első fele (olaj, vászon; 205x125 cm; Ltsz.: HOM 53.216.1.) A festményre vonatkozó irodalom: PirintA., 2000. Kislány rózsával, 18. század (olaj, vászon; 68x51 cm; Ltsz.: HOM 80.9.) 400