A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Dobrossy István: Az avasi református (műemlékké nyilvánított) temető története

készült rendelkezés első „megtestesítője", „megvalósítója" Jobaházi Dőry András volt, aki már „megváltott" templomi sírhelybe temetkezett 1735-ben. A másik, hasonlóan jeles miskolci család, a Négyesi Szepessyek először a család János nevű tagját temették itt el 1746-ban.

17 A 17. század utolsó és a 18. század első harmada között számos olyan adattal találkozunk, amelyek arra utalnak, hogy a templomnak és környékének a város életében betöltött szerepe megnőtt. A templomtérben bíróválasztás volt, s megvolt a funkciója a kerítéssel körülvett, templomot övező területnek is. „Ezért válthatott ki nagy felháborodást a város közvéleményéből egy igencsak profán, sőt bűnös, szentségtörő cselekedet 1672-ben - írja Gyulai Éva, amikor Dőry András a templom kerítésén belül, »az Szentséges hely határán belük súlyosan megsebesítette Poroszlay Mártont."

18 Az ún. templomkerten belüli atrocitásokkal (veszekedés, egymás káromlása, verekedés) más alkalommal is találkozunk, s ezek soha nem maradtak büntetlenül.

1 Ezek a bejegyzések az eseményt rögzítik, de nem utalnak arra, hogy a templomot övező kerítésen belül, vagy azon túl volt-e a temetkezésre használt hely, tehát nem tudjuk a temető nagyságát, kiterjedését sem. Adatokkal nem támasztható alá, csupán valószínűsíthető a Miskolc monográfiának azon megállapítása, hogy „a templomot és körülötte létesített középkori eredetű temetőt deszkából épített palánkkal, kerítéssel kerítették körbe a városhoz hasonlóan". 1685-ben egy, a vármegye előtt folyó miskolci rágalmazási perben az a vád, hogy »a melly deszkák a templom kerítésében voltak, ellopták« illetéktelen személyek. Az 1735. évi statútum előtt a templomban történt temetkezésnek valamilyen mecenatúra, nagy értékű felajánlás volt a „feltétele". Dőry András 1662-ben ezért (is) emeltetett saját költségén új szószéket kőből az avasi templomba. De hasonló a miskolci nemes ember Tibold Zsigmond esete, aki gyermeke templomba temettetéséért felajánlja, hogy „az deákok éneklő helyének egy becsületes chorust építtet a maga költségén".

21 A templombelsőben történő temetkezés 20. századig megmaradt emléke volt Bakos Balázs epitáfiuma, amely a templomból valamikor a templom külső falába került.

22 A címeres, verses sírfedlapok (kövek) nemcsak a templom külső falába kerülhettek, hanem a templom fala mellé, vízszintesen elhelyezve. A fekvő kövek, amelyek önmaguk is koporsó formát őriznek, egykor nagyobb számban létezhettek a templom körül, vagy éppen a temető egykor kijelölt helyén. Ezeket a tumbákat még Szendrei János is a „római befolyás" késő maradványainak tekintette. „Ugy látszik mindezeknél - ti. Muhinál előkerült hasonló kőről van szó - becsesebbek lettek volna azon feliratos római sírkövek, melyek 1842-ben az avasi temető árkából Miskolczon ásattak ki, s ezután a temető őrházában rakattak le, de azóta éppúgy a tudomány, mint városunk e korai történetének nagy kárára elvesztek.

23 A szarkofág alakú sírköveket tekintették a 16. századi török idők emlékének, de a 17. századi temetési szokások egy megnyilvánulásának, hiszen feliratuk vegyes latinmagyar, vagy magyar szövegű volt. Egy, az 1920-as években készült leírás szerint a két ősi temetőben, az Avason és a Tetemváron a legrégibb sírkövek „a koporsó alakú, mintegy 2 m hosszú és 60 cm szélességű, terméskőből faragott síremlékek. Ilyen sírkő az 17 Bakó Á-né. 1993. 158. 18 Gyulai É. 1998. II. köt. 166. 19 B.-A.-Z. m. Lt. 501/a. 6. köt. 708-709., B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 9. köt. 69-70. 20 B.-A.-Z. m. Lt. 501/a. 1. köt. 551. idézi Gyulai É. 1998. 164. 21 Szendrei J. 1886-1911. III. köt. 520. 22

NovotnyGy. 1982. 116. 23 Szendrei J. 1886. I. köt. 357. 342