A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)
Siska József: ALTA NON ALTE (A ‘Sennyey család históriája)
1635) tanulmányai befejezése után Szatmáron hivatalnokoskodik, majd pályát módosít. 1616-ban áldozópappá szentelik. Ungváron tartja első miséjét. 1618-től esztergomi kanonok, 1621-től boszniai, 1623-tól váci, 1628-tól veszprémi, 1630-tól győri püspök, egyben királyi kancellár. Sándor a császári udvarban marad. Jól induló pályafutását meg kell szakítania, mert korosodó édesanyja 1615-ben hazahívja Bécsből, hogy vegye át tőle az időközben megszaporodott családi birtok irányítását. 1620-ban veszi feleségül Pachot Ferenc zempléni alispán és Balassa Anna lányát, Juditot. Sógora korai halálával kezükre kerül a több megyére kiterjedő Tárkányi-Vékey-Pachot-Palugyay-Balassa örökség. 1621-ben Bethlen Gábor fejedelem visszaadja édesapja, édesanyja erdélyi domíniumainak többségét. Zemplén vármegye főispánja, majd Szatmár várának kapitánya. Megkapja a főkamarás és királyi főtanácsos címet. II. Rudolf 1629-ben feleségének örökségében erősíti meg, majd 1631-ben nekik adományozza az utód nélkül kihalt Alaghyak birtokait. 'Sennyey Pongrác harmadik gyermeke, Anna Keglevich Zsigmondhoz megy feleségül. 'Sennyey Sándornak hat leszármazottja éli meg a felnőttkort. A legidősebb István (?-Veszprém, 1687) 1652-től esztergomi kanonok. 1656-tól pécsi, 1659-től veszprémi püspök. László (Nagytárkány, 1628-Nagyszombat, 1702) jezsuita szerzetes. Több neves egyházi mű szerzője. Bécsi tanulmányai után Gráczban és Nagyszombatban tanár, később az utóbbi helyen házfőnök és területi alkormányzó. Albert (?-Zsennye, 1676) a pácini urdalmat vezeti. Kétszer nősül. Első felesége Révay Franciska, második Amadé Éva. A vasi ág kihaltával 1675-ben Zsennyére költözik. A két leány közül Erzsébet Károlyi Lászlóhoz, Krisztina Czobor Bálinthoz megy férjhez. A negyedik fiú, Ferenc követi apját a katonai pályán. 1659-ben bízza meg a császár Kalló várának irányításával. Felesége, Széchy Mária többnyire a nagytárkányi rezidenciájukon tartózkodik családjával. Itt törnek Ferencre 1674-ben a Tiszán átkelő szabolcsi szegénylegények és meggyilkolják. A zavaros idők elmúltával, 1675-ben viszik át ideiglenes sírhelyéről ünnepélyes ceremóniával a leleszi premontrei templomban épített családi kriptába. 'Sennyey Ferencnek öt gyermeke marad. István (?-Nagytárkány, 1724) fiatal korától katonáskodik. Tevékeny részese Magyarország török alóli felszabadításának. Az ott szerzett hadi tapasztalatok gyümölcsöztetése reményében meneszt harcba hívó küldöttséget hozzá Nagytárkányba II. Rákóczi Ferenc 1703-ban, a Habsburg-ellenes felkelés kezdeti szakaszában. 1706-ig szolgálja fegyverrel a nemes ügyet, majd egészségi állapotára tekintettel kancellári beosztást kap. 1711-ben Munkács várának parancsnokaként még két hónapig tartja az erősséget a labanc csapatok ellenében, mert reménykedik, hogy a vezérlő fejedelem új hadsereggel tér vissza Lengyelországból. Felesége: Pribék Éva és Andrássy Klára. Pongrác Rákóczi oldalán a zempléni, szabolcsi, ungi nemesi felkelők vezénylő tisztje. 1711-ben, a szabadságharc utolsó évében végez vele a kurucokat tizedelő pestis. Ferenc ezredesként vesz részt a szabadságharcban. Battyánból nősül, Barkóczy Éva örökségeként szerzik meg az ottani uradalmat. Sándor kapja meg jussul az Albert nagybácsi vasi birtokait. Nejével, Gyöngyössy Nagy Sárával 1700-ban Zsennyére költözik. Fia, Antal (Zsennye, 1714-1780) viszi tovább a nyugati ágat. István fia, Imre és Barkóczy Krisztina gyermekei közül Imre Mária Terézia nemesi ármádiájában szolgál. A zempléni huszárok parancsnoka, majd ezredes, végül tárbornok. Hadi tetteinek elismeréséül az uralkodónő 1767-ben grófi rangra emeli. Palocsay Róza és Révay Mária három gyermeket szül neki. Imre fia utód nélkül hal meg 284