A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Szentesi Edina: A Borsod-Miskolczi Múzeum és az ősemberkutatás kapcsolata 1914-ig

portosítva. A ki nem állítható tárgyakat a többivel együtt rendszeresen földolgozták, és ezeket „czédulázva és megszámozva" elzárt fiókokban őrizték.

31 A tárgyak ilyenfajta földolgozása és „preparálása" azt is lehetővé tette, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel 1901. októberében és novemberében minden vasárnap délután a közönség láthassa azokat, bár a múzeum hivatalosan még nem nyílt meg.

3 Ezzel a lehetőséggel sokan éltek, s ennek egyik örömteli pozitívumaként könyvelte el Petró József, a múzeum bizottság elnöke, hogy azóta a diákok is általuk múzeumba valónak gondolt tárgyakkal próbálják gyarapítani a gyűjteményt. /902-ben adta ki a múzeum gyűjteményének ismertető katalógusát, és ez év október 26-án nyílt meg hivatalosan az első kiállítás. A katalógus szerint ekkor 3252 műtárgyat állítottak ki, és mintegy 3000 darab maradt a raktárakban. A könyvtár könyvállománya ekkor 733 kötet volt. A kiállítás elrendezése ekkor már hat helyiségben a következő volt: az első teremben a könyvtár- és dolgozóhelyiség, a másodikban az éremés oklevélgyűjtemény, a nagyteremben a természetrajzi gyűjtemény kapott helyet. A terem közepén 7 méter hosszú, 3 méter széles és 3,5 méter magas diorámában Borsod megye állatvilága került bemutatásra. Ugyanezen terem egyik felében régi iparművészeti és céhtörténeti emlékeket állítottak ki, a terem karzatán pedig festményeket. A régészeti gyűjteményt az emeleti első teremben, míg a történeti gyűjteményt a másodikban helyezték el. /90J-ban Petró József bizottsági elnök előterjesztésére a július 13-i ülésen a múzeum bizottságot újra megalakították a korábbi tagokból. Ebben az évben helyiségek híján csak korlátolt tevékenységet tudott kifejteni a bizottság, bár így is sok értékes tárggyal gyarapodott a gyűjtemény, elsősorban adományok, ajándékozás révén.

34 Bár a múzeum őskőkori gyűjteményének gyarapodását illetően ez az év csendesen telt, a magyar őstörténeti kutatás történetében fontos előrelépés történt. Moriz Hoernes: Der diluviale Mensch in Európa című könyve 1903-ban jelent meg Bécsben, melyben a miskolci paleolitokat is méltatta. Ebben kifejtette, hogy könyve megjelenéséig Magyarországról a diluviális ember biztos nyoma még nem bukkant napfényre, azonban a miskolci lelelnek mégis nagy jelentősége van, mert „ a réteg, a melyből a lelet előkerült, nem vetkőzteti ki ezt paleolit h jellegéből, így e kőszerszámok korát nem befolyásolja, mert újabb korban áthelyezkedhettek": A leleteket Hoernes tipológiailag „Solutré"-i típusúaknak (felső paleolit) határozta át, szemben Hermannal, aki „Chelles"ieknek (alsó paleolit) vélte. Hermant a külföldi szaktekintély véleménye további kutatásokra buzdította. Az 1904-1905. évben a múzeum gyűjteménye tovább gyarapodott, termei - melyeknek száma eddig már 7-re bővült - teljesen megteltek, ezért a közgyűléshez folyamodtak, hogy az egész épület emeletét megkaphassák. Ebben az évben további szekrényeket is kapott a múzeum gyűjteményei elrendezéséhez.

36 A múzeumőri állást pedig 1905. július l-jétől Leszih Andor töltötte be. A régészeti gyűjtemény jelentős leletekkel lett gazdagabb, így bekerültek a Balázs Béla által ásott tibolddaróc-bérci-úti 31 Leszih A., 1902.55. 32 Petró J., 1902.26. 33 Leszih A., 1955.3. 34 Balogh B., 1904.20. 35 Herman O., 1908.550-551. 36 Szendrei J., 1911.622. 24