A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Szentesi Edina: A Borsod-Miskolczi Múzeum és az ősemberkutatás kapcsolata 1914-ig

őstelep, továbbá a barcikai lelet tárgyai. Ehhez járult még Szendrei János ajándékaként a Bársony-házi paleolitok két nagyobb darabjának élethű gipszmásolata.

37 Az 1905. év az őstörténeti kutatások terén is fordulatot hozott. Herman Ottó Hoernes munkáján fölbuzdulva elhatározta, hogy még az 1894-ben ugyancsak a Bársony-ház építkezésénél előkerült szilánk alapján újabb értekezést fog írni. Ehhez azonban szükségesnek tartotta, hogy újból megvizsgálja a lelőhelyet, különösen pedig az Avas teraszát és az avasi református temetőt, mivel még gyermekkorából emlékezett, hogy az ottaniak nem homokkőbe, hanem kavicsos földbe temetkeztek. Látogatása 1905. augusztus 5-én a vártnál is több eredménnyel szolgált. Meggyőződött arról, hogy a temető talaja valóban nem homokkő, hanem kavicsos föld, amit Dobos Ferenc sírásó „mogyoróköves földnek" nevezett, mely 3 méter vastag réteget alkot, ami fölött „finom homok" található. A sírásótól ekkor egy „nyílkövet" is kapott, amelyet az még 1901-ben talált Hofmann Károlyné sírjának ásása közben. Hermant a „nyílkő" anyagában (sárgásszürke kova) és kidolgozásában a Bársony-házi leletek második (Széli Farkas-féle) darabjára emlékeztette. Formailag a „pointe a feuille de laurier"-nek határozta meg ezt is, ahogyan azt Hoernes könyvében a Bársony-házi leleteket illetően tette. Az avasi temető rétegeit egybevetette a Halaváts által az acélgyári téglavetőről korábban közölt, diluviumot is tartalmazó rétegsorral. Ennek kapcsán rájött, hogy Dobos Ferenc „mogyoróköves földje" a Halaváts-féle diluviális üledék tagja. Herman ezek után bizonyítva látta Halaváts tévedését és a Bársony-házi leletek paleolit voltát.

38 Erről később így nyilatkozott: „Itt tehát megtörtént az a közönséges eset, hogy nem a diluviális réteg igazolta a lelet paleolith korát, hanem a lelet igazolta a diluviális réteget."

39 Herman felfedezése kapcsán tájékoztatta Hoernest, majd megírta a Zum Solutréen von Miskolcz című értekezését, amely a bécsi Antropológiai Társulat folyóiratában jelent meg 1906-ban. Ebben a dolgozatban az elért eredményei kapcsán azt is fölvetette, hogy az összes sztratigráfiai viszonyokat ismételten fölül kellene vizsgálni, sőt, a Bükk hegység barlangjait is kutatni kellene,

40 minthogy az ősember előszeretettel kereste föl a barlangokat, hogy ott menedéket találjon. Ugyanebben az évben a miskolci múzeum munkatársa, Gálffy Ignác egy gyönyörűen megmunkált kőeszközt kapott Bártfay Károly államvasúti mozdonyvezetőtől. Az eszközt Bártfay Petőfi u. 12. számú házának udvarán, a kútásás és házalapozás közben kiszórt anyag eltakarítása után találta egy munkás; így ennél az eszköznél nem lehetett tudni, hogy pontosan honnan és melyik rétegből származik.

41 Herman a leletet látva, formája és kidolgozása alapján paleolitnak, anyagát tekintve „jászpis szakócának" írta le egyik Kadic Ottokárnak írott levelében.

42 i 906-ban a Herman Ottó által fölvetett őstörténeti és geológiai kérdések tudományos fontossága és az ellentmondások tisztázása végett a m. k. Földtani Intézet igazgatója, Böck János, beadványt intézett Darányi Ignác akkori földmüvelésügyi miniszterhez. A beadványban a minisztert kérte, hogy rendelje el Miskolc város sztratigráfiai viszonyainak felülvizsgálatát és Herman javaslatára a Bükk hegység barlangjainak átvizsgálását. A miniszteri engedély és a szükséges anyagi eszközök biztosítása révén a Földtani Intézet a sztratigráfiai feladat megoldásával Papp Károly, a barlangok átkutatásával 37 LeszihA., 1906.53-54. 38 Herman O., 1908. 549-551. 39 Herman O., 1908.551. 40 Herman O., 1908.552. 41 PappK., 1907. 120-124. 42 Kadic O., 1907.337. 25