A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Sós István: A regéci vár tisztviselői és lakóinak élete a 17. század első felében

tak, mint akár egy éhes hadsereg, mert alattomos módon és a szegénységet nyomorítva tették azt. „... a szegény Alaghy úr ide föl vett, s csaknem mindezidáig megtartott rendetlen tékozlás a borban és élésben elhagyattassék. Tudniillik, ha valamely úr, avagy főember megszáll a városban, avagy falun, csaknem több a bor hordó, (...) és részegeskedő szabados, s székely a házban, a vendégnél, s ha elment is a vendég, a bíró, vagy esküdt, tized, huszadmagával, vagy mennyivel akarta, napestig dőzsölt, s az ilyen költség megfizettével, az mely szegény szemével sem látta azt hurcolva fizették meg. Mely fogyatkoztatások ha fennmaradna, a szegénységnek több ellenség ennél nem kellene. Ebben az mely városában, avagy falujában az úrnak őnagyságának az ki tapasztaltatik, magával fizettessék meg, bíró, esküdt avagy székely legyen." A vár ellátása: élelmezés, építkezések, muníció Az uradalmakban befolyt pénzbeli és természetbeli jövedelmek felhasználása az utasítások alapján minden esetben az udvarbírók hatásköre volt. A bevételek tekintélyes részét a kamarai és magánuradalmakban is a katonaság és a kiszolgáló személyzet ellátására rendelték. Végvárak esetében a várhoz rendelt jövedelmek azonban csak kivételes esetekben tudták az ott állomásozó katonaságot eltartani, vagy az építkezések, védelem költségeit fedezni.

120 Egy magánuradalom esetében, mely végvárként nem funkcionált, a jövedelmek felhasználását az határozta meg, hogy a birtokos a helyszínen lakott-e, vagy sem? Regéc esetében a 17. század első felében mindkét eset előfordult. Az uradalom jövedelmeit a tanulmányom szempontjából azok felhasználása szerint két területre osztanám. A következő két fejezetben azon természet- és pénzbeli jövedelmek keletkezését, változását és felhasználását mutatnám be, a tisztviselők munkájával együtt, melyeket konkrétan az uradalom területén dolgozó tisztviselők használtak fel, illetve valamilyen módon a várhoz, annak épületeihez, az építkezésekhez, a muníciók növeléséhez használtak fel. Beleértve azon jövedelmeket és termékeket is, melyeket nem az uradalom területéről szereztek be. Az ezen kívül befolyó más jövedelmekkel, melyek a várral, illetve a tisztviselőkkel nem kapcsolhatók össze, nem áll módomban most foglalkozni. A vár és a tisztviselőgárda ellátását szolgáló jövedelmeket és a várhoz rendelt szolgáltatásokat elsősorban a birtokok gazdasági potenciálját rögzítő urbáriumokból, számadáskönyvekből, vagy azok kivonataiból ismerhetjük meg. Az uradalom első ismert urbáriuma a kamarai átvétel időszakából maradt fenn, melyet minden valószínűség szerint 1635 első hónapjaiban készítettek el.

121 Az iratot 1635 júliusa után Eszterházy is megkapta, annak megújítását 1636-ig nem kívánta, a tisztviselőknek kiadott utasításokban ez a feladat nem szerepelt. Az udvarbíró 1636-os utasításából azonban kiderül, hogy az iratot Rátka kiváltása miatt mégiscsak meg kívánták újítani.

122 Ez 1637-ben meg is történt, az új birtokot inventálva a megváltozott igényeknek megfelelően, a módosításokat is belefoglalták.

123 A következő urbárium már az 1644-es Rákóczi-birtoklás kezdetéhez köthető. 119 P 108 Rep. 34. Fasc. D. Nro. 129. 1. pont 120 Kenyeres, 2001. 1412. 18. diagram. 121 Az irat feltehetően az uradalom területén 1634 novemberétől tevékenykedő Kellemessy János tokaji vicekapitány és Duka István kamarai alkalmazott munkája. (Czakó Balázs közlése) 122 P 108 Rep. 34. Fasc. C. Nro. 104. Fol. 175. 123 P 108 Rep. 34. Fasc. D. Nro. 119. Az 1646-ban készült urbárium több olyan pontot tartalmaz, melyben megemlítik, hogy a „palatínus úr" rendelkezése szerint maradt így. 245