A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Sós István: A regéci vár tisztviselői és lakóinak élete a 17. század első felében

1622-ből maradt ránk Aszalay Miklós számadáskönyve, mely tartalmazza az 162l-es év kiadásait és bevételeit, a szolgálatot teljesítő nagyszámú személyzet jövedelmeit illetve azok beosztását. Az Eszterházy-idöszakból 1636 és 1637-ből maradtak fenn számadások kivonatait tartalmazó iratok. Asztaltartás és élelmezés Alaghy Menyhért alatt az úr, a tisztviselők és a szolgák ellátásában az az elv érvényesült, hogy a birtokos helyben lakott, ezért udvartartásának ellátásához a helyszínen, természetben, úrbéri ajándékok formájában szedte be az élelmiszert. Nagyszámú személyzetének 1621-es konvenciójában egyetlen esetben sem szerepel az ellátás mint tétel, sem pénzösszeg, sem élelmiszer formájában. Az élelmezést napi jelleggel a vár konyháján főzött étellel oldották meg mindenki számára, ennek rendjét az asztaltartás szokása szabályozta. Az 1621-es udvarbírói utasítás szerint a várba vitt ajándékok összessége az úr számára és a konyha számára, „az étkek szaporaságáért" tartattak. Az úrbéri szolgáltatások természetbeli részének nagyságára panaszkodtak 1636ban a főnyi jobbágyok, kérve az új birtokost, hogy csökkentse terheiket. Eszterházy alatt a korábbi elv teljesen megváltozott, hiszen ő maga, sem az udvartartása nem lakott a birtokon. Egyik levelében írja, hogy az urbárium által a várnak rendelt természetbeni szolgáltatásokat ezután mind pénzen szedjék be.

126 Ehhez egy árszabást, limitatiot is rendelt, melyben megszabta a beszolgáltatandó termékek átszámítási összegeit.

127 Az 1635-ös udvarbírói utasítás terjedelmesen beszámol arról, hogy a jövedelmeiben megtépázott, üresen hagyott várat hogyan töltsék fel élelemmel, munícióval, s hogy ebben a munkában főleg a takarékosságot tartsák leginkább szem előtt. „Mivel a vár élelem nélkül hagyatott, azt borral, gabonával, lisztéi és egyéb eleségekkel jól megrakja", de nagyon figyeljen azokra a tisztviselőkre, akik a várba hordott élelemmel bánnak, azok kezén ezek a jövedelmek el ne vesszenek.

128 Az élelmezés egyik legfontosabb része a vár tisztviselői és a magasabb rangú vendégek számára fenntartott, konyhán főzött étellel járó juttatás, az „asztal" volt. Az asztaltartás szinte minden udvarbírói utasításban megjelenik, Ezekben részletezik az asztalra kerülő élelem beszerzésének forrásait, az ellátandók számát, a készítendő étkek számát, a vendégek ellátását, illetve, hogy a konyha milyen forrásokból fedezheti még felmerülő igényeit. Az „asztal" minősége kétféle lehetett a korban: „Szabad" és nem szabad. Ez feltehetően az ellátás minőségét jellemezte, tehát a szabad asztallal rendelkező személy ételét 1-4 Karácsony, húsvét, pünkösd alkalmával a regéci, főnyi, vilmányi, felsőnovajkai, komlóskai egészhelyesjobbágyok 2 tyúkot, 10 tojást és 1 ludat voltak kötelesek adni az úr asztalára. A félhelyesek 1 tyúkot, 5 tojást és 1 ludat, a házas zsellérek 1 tyúkot és 5 tojást, a hazátlan zsellérek pedig 6 tojást beszolgáltatni, valamint minden egyes falu köteles volt ugyanezen alkalmakra 1 vágómarhát, 10 icce vajat, 10 icce mézet, valamint 1 őzet és 2 nyulat adni az úr asztalára. P 108. Rep. 34. Fasc. D. Nro. 121. '" A földesúr konyhájára a temetvényi vár uradalmában is ajándékokat tartoztak adni, meghatározott ünnepekkor, évente 4-5 alkalommal. Ennek időpontja falvanként változott. Itt a földesúri udvartartás asztalára is az ajándékok adták az ellátmány nagy részét (hal, tojás, baromfi, kalács, sajt). Ebben a legnagyobb teher a várhoz legközelebb eső Hradekra nehezedett. Ruzsa-Nagy, 2001. 33. 126 „...az minemű éléssel az Urbariom szerént tartoznak a faluk, Keg[yelme]a" azokat mind pénzül vegye be..." P 108. Rep. 34. Fasc. C. Nro. 104.; A rozgonyi udvarbírót is ugyanerre utasította Eszterházy 1636ban. Korponay, 1878. 78. 127 P 108. Rep. 34. Fasc. C. Nro. 104. 128 E 148 Fasc. 409. Nro. 15. 246