A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Sós István: A regéci vár tisztviselői és lakóinak élete a 17. század első felében

a regéci birtokra egy másik „Mágochy-örökös", az akkor országbírói tisztet betöltő Eszterhazy Miklós.

1 Eszterhazy az adatok szerint kétszer is Regéc birtokába kerülhetett volna, ugyanis első felesége, Dersffy Orsolya hozományában az uradalom is benne foglaltatott.

1 Ezt azonban ő a törvényes örökösöknek, az Alaghyaknak hagyta. Alaghy Menyhért betegségének első hírére azonban 1621. december 5-én II. Ferdinánd kiállított egy oklevelet Eszterhazy számára, melyben Regécen kívül Pácint is birtokába juttatta. Ugyanebből az időszakból ismert egy másik történet, miszerint Alaghy Bethlen Gábor első hadjáratának idején a fejedelmet támogatta birtokainak megtartása fejében. Ferdinánd ezt zokon vette, a fent említett adományt ekkor és ezért tette Eszterházynak. Eszterhazy azonban jó viszonyt ápolt Alaghyval, ezért az adományt ismét Alaghynak hagyta, a törvényes tulajdonosnak. Alaghy és Eszterhazy egyébként egy időben 1625-től országos tisztet töltöttek be.

15 A két történetből csupán az valószínűsíthető, hogy Eszterhazy, ha kétes jogalapokkal is, de igényt formálhatott a várra, ezt viszont sohasem tette meg. A jó egészségnek örvendő Alaghy hamarosan visszaszerezte az uralkodó jóindulatát is. Bethlen Gábor második hadjárata alkalmával már nem támogatta a fejedelmet, átpártolását a király 1625-ben országbírói kinevezéssel jutalmazta, a következő évben tartott fejedelmi menyegzőn pedig már II. Ferdinánd képviselőjeként jelent meg. 1626ban, amikor a fejedelem harmadszor is Magyarországra támadt, Alaghy is fegyvert fogott az ellene felvonulók táborában. 1629-től a kassai főkapitányi tisztet is betöltötte. A család utolsó sarjaként, gyermektelenül halt meg vizsolyi kastélyában 1631. június 31én.

16 Özvegye újabb pereskedésekre és alkukra kényszerült, hogy birtokát megtarthassa, most már nem kisebb igénylőkkel szemben, mint a Habsburg-párti feltörekvő országnagy Eszterhazy Miklós, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem, Pálffy István és Pázmány Péter. Az özvegy Erdödy Anna ekkor még elsőbbséget élvezett. Az uralkodó 1631. július 24-én oltalomlevelet állított ki, majd 32 322 Ft lefizetése ellenében engedélyezte, hogy férje érdemeire való tekintettel haláláig a birtokaiban maradjon.

17 Rákóczi ezt nem akarta kivárni, úgy döntött, hogy kész tények elé állítja a kamarát, és katonákkal foglalta el Mádot. Hosszas tárgyalások után végül kompromisszum született: az 1633-ban kötött eperjesi tractában neki engedték a falut, azzal a kikötéssel, hogy Alaghyné haláláig birtokolhatja azt.

18 A sokat betegeskedő asszony még életben volt, amikor 1633. július 17-én II. Ferdinánd már előzetesen odaadományozta a regéci uradalmat, 102 695 Ft értékben Eszterhazy Miklós nádornak hadi költségei megtérítése fejében.

19 Ez tovább mérgezte a Rákócziak és az Eszterházyak között amúgy sem barátságos viszonyt. Az özvegy halálakor - 1634 novemberében - a birtokok a kamarára szálltak vissza. Eszterhazy ezután a 13 Illéssy, 1902. 89. old. 14 Eszterhazy házasságával jogot formálhatott felesége előző férje, Mágochy Gáspár tornai és regéci uradalmára. Merényi, 1895. 18. 15 Eszterhazy Mágochy Gáspárral is nagy barátságban volt. Annak kassai főkapitánysága alatt szolgált, sőt Szabó András szerint Eszterhazy regéci várnagy is volt. Szabó, 1999. 57. 16 Szabó, 1999. 58. ,7 Illéssy, 1902. 96. 18 LR VIII. 19-22. "LRVII. 1107-1111. 229