A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Sós István: A regéci vár tisztviselői és lakóinak élete a 17. század első felében

A REGÉCI VÁR TISZTVISELŐI ÉS LAKÓINAK ÉLETE A 17. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN SÓS ISTVÁN Tanulmányomat kezdhetném azzal a szakirodalmi közhellyel, hogy a kora újkori várak és uradalmak kutatása - bár több feldolgozás is született - a késő középkori viszonyokhoz hasonlóan nem tekinthető teljesen feltártnak. Utoljára Kenyeres István mutatott rá erre a problémára, részletesen bemutatva az eddig a témával kapcsolatban nyomtatásban megjelent munkákat, feltárva azok hibáit és előnyeit.

1 Az uradalmak kutatásától is ritkábban vizsgált terület azonban a várakon belül folyt élet tárgyi és írásos emlékei, a hétköznapok és az életmód ezeken keresztül történő bemutatása. Más természetesen a helyzet akkor, ha stratégiai szerepet betöltő végvár, vagy csupán csak gazdasági központként működő magán vár bemutatása a cél. Kutatásaink során egyet azonban semmiképpen sem szabad szem elől téveszteni. Azt, hogy a vár, a lakók és az uradalom a korszakban szerves egységet képeztek, működésük nem érthető meg külön-külön. A források és a tárgyak sok információt hordozhatnak önmagukban, de valós eredményt csak együtt, a korabeli szerepkörbe és környezetbe visszahelyezve nyújtanak a kutató számára.

2 Célom tehát nem kutatástörténeti fejtegetések alátámasztása volt, hanem hogy egy jó forrásadottságokkal rendelkező időszakon keresztül a sokak által ismert, de mégis ismeretlen múltú regéci vár korabeli életének szegmenseit bemutassam. A Hernád völgye a 16-17. században a királyi Magyarország és az erdélyi fejedelemség szinte folyamatos harcainak színtere volt. Az itt élők nem kerülhették el a hadi szerencse forgandóságaval megjelenő, új birtokuk átvételére érkező, vagy annak védelmében hadakkal felvonuló urak forgatagát és az ezzel járó kisebb-nagyobb változásokat. A 17. század első évtizedeit is az átvonuló hadseregek, portyázó csapatok, ellátmánytól, muníciótól terhes szekerek karavánjai jellemezték. A harmincéves háborúból e gazdag vidék, nemcsak mint hátország, hanem mint a Habsburgok ellenében felvonuló erdélyi és a királyi csapatok összeütközéseinek színtere is, kivette a részét. A Zempléni-hegység nyugati részén emelkedő regéci vár a történeti és a mindennapok köztudatába a Rákócziak fontos birtokaként vonult be, talán azért, mert igazi fénykorát is e híres család gyarapodásának és hatalmának kiterjedése idején élte. A század első felében a várat azonban a 16. század közepétől birtokló Alaghy, majd utánuk egy rövid ideig az akkor nagy jövő előtt álló Eszterházy család birtokolta. A regéci uradalom történetében a 16. század közepén jelenik meg az Alaghy család. Alaghy János, Serédy Gáspár nevelt fia az 1550-es évek elejétől lett regéci várnagy, majd ' A teljesség igénye nélkül: Bessenyei József, Makkai László, N. Kiss István, Sugár István, Szakály Ferenc, Szántó Imre, Szegő Pál, Tímár György, a XVI-XVII. századi váruradalmak kutatása terén nyújtott eredményei. Kenyeres /., 2002. Szűkebb pátriánk várkutatói között pedig Détshy Mihály nevét kell megemlíteni. 2 A tanulmány alapvetéséül, Kenyeres István történész és Simon Zoltán régész munkáinak megállapításait vettem figyelembe. 227