A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Szörényi Gábor András: A csorbakői vár története 1648-ig

mert azok néhány év múltán ismét a Perényiek nádori ágának tulajdonai. Minden bizonnyal az unokatestvéreiknek utódjaik születhettek, így már elveszett az a lehetőség, hogy azok birtokát a két asztalnokmester örökölje. 1437-ben meghalt Perényi István, akit szintén az újházi pálos rendházba temettek. Perényi István ezek szerint Csorbakö uraként fejezte be életét. Művészien kifaragott vörös márvány sírköve ma a rudabányai református templom falában látható (1. az Ujház pálos kolostora című fejezetben). A várat és uradalmát bátyja, Perényi János örökölte. Zsigmond halála új és izgalmasabb fejezetet nyitott János és vele együtt Csorbakö életébe is. Habsburg Albert rövid uralkodása alatt 1438-ban tárnokmesterré nevezte ki Perényi Jánost.

84 Mivel ezen címmel az ún. tárnoki városok bírói címét is ellátta, így újabb birtokokkal gyarapíthatta jószágait. Albert halála után Perényi János tagja volt annak a küldöttségnek, amely 1440ben meghívja Ulászlót a magyar trónra. Azonban a trónutódlás: Ulászló, vagy V. László kérdése megosztotta az országot, ahol hamarosan polgárháború tört ki. V. László anyja, Albert özvegye, Erzsébet segítségül hívta a huszita Jan Giskrát, aki hamar elfoglalta a Felvidék jelentős részét és sorra verte vissza Ulászló seregeit. Perényi János ekkor jobbnak látta, birtokai érdekében is, hogy átálljon Giskra és így V. László oldalára. A cseh zsoldosvezérnél szintén diplomáciai karriert futott be, hiszen ő tárgyalt 1444-ben a lengyelekkel. Ulászló várnai csatavesztése és halála még tovább növelte az országon belüli zűrzavart. A polgárháborús hangulat újra és újra eluralkodott, a két párt (Ulászló és László pártja) tagjai ismét szembeszálltak egymással, sőt egyes főurak között kis magánháborúk bontakoztak ki, így Palóci Simon és Perényi János között is. Rozgonyi Simon püspök hadával Palóci Simon megtámadta a Giskra oldalára átallott Perényi Jánost, akit foglyul is ejtett. Kiszabadulása után azonban Perényi János bosszúhadjáratot indított Palóci Simon ellen. Az ehhez hasonló válságok feloldására a két párt kénytelen volt megegyezni, melynek eredményeként az 1445. áprilisi országgyűlésen az ellenfelek ideiglenes országtanácsot hoztak létre.

8 Az országgyűlés 1445. május 5-én határozatot adott ki a PálóciPerényi konfliktus lezárásaként: „Dénes esztergomi bíboros-érsek, Hedrehwar-i Lőrinc nádor, Rozgon-i György országbíró, Wylak-i Miklós és Hwnyad-i János erdélyi vajdák és a többiek bizonyítják, hogy midőn Albert király halála után az országban különféle zavargások támadtak és ők azokat kölcsönösen még táplálták is, különösen pedig Palocz-i Simon királyi lovászmester és Peren-i Imre fia János, királyi tárnokmester mint igazi ellenségek állottak egymással szemben és szinte állandó harcot folytattak egymás ellen úgy, hogy Palocz-i Simon Peren-i Imre fiát: Jánost el is fogta több familiárisával együtt és hosszabb időn át fogva is tartotta, mígnem Palocz-i Imre fia: Palocz-i László királyi ajtónállómester a fogságban lévő Peren-i János kérésére közbenjárt Simonnál Peren-i János és familiárisai kiszabadítása érdekében, ami bizonyos feltételek mellett meg is történt, de ugyanakkor Peren-i Jánosnak maga helyett túszul kellett adnia fiát: Istvánt és leányát: Ilonát, azonkívül Saagh-i Bálás fiát: Jánost és Chorbakew [Csorbakö] várát át kellett engednie Simon részére, sőt Palocz-i László a saját várát: Dedest [Dédes] és az Aynachkew [Ajnácskő] várában meg a Sayozenthpeter [Sajószentpéter], Petherwasara [Pétervására] és Kwesd [Kövesd] városokban és a hozzájuk tartozó falvakban bírt birtokrészeit is átadta Palocz-i EngelP., 1996.1.40. Engel P.-Kristó Gy.-Kubinyi A., 1998. 205. 189