A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Békési Gábor: „Maradok szeretve tisztelő barátod...” Telepi György a dokumentumok tükrében

„MARADOK SZERETVE TISZTELŐ BARÁTOD..." Telepi György a dokumentumok tükrében BÉKÉSI GÁBOR Élt a környezetünkben réges-régen egy ember, akit csaknem elfelejtettünk. Valaki, aki fontos dolgokat hajtott végre, de személye a színfalak mögött rejtve maradt. Valaki, aki egy nagy korszak, a romantika gyermeke volt, aki együtt lélegzett Petőfivel, Vörösmartyval, Fáyval, aki hozzájuk hasonlóan gondolkodott és dolgozott, és aki még őszintén megélte a hazafiság érzését. Elindult egy távoli kis faluból, mint a mesebeli szegénylegény, és a nemzet színházában teljesedett ki. Miért fontos, érdekes számunkra Telepi György ma, jó kétszáz év távlatából? Polihisztor volt, színházban gondolkodó képzőművész - mondta róla Dobrik István. Érdekes, művelt és sokoldalú ember, akinek tevékenysége hatással volt környezete, elsősorban festővé vált fia ifjúságára és egész további életére - foglalta össze Telepy Katalin. Elsősorban mégis hazafi volt, aki a színház egész intézményében meglátta a közvélemény-alakítás lehetőségét: nemcsak a kiművelt magyar nyelv terjesztéséért, hanem a független kultúrán keresztül a politikai függetlenség eléréséért dolgozott. Munkámmal szeretném felhívni a figyelmet Telepi Györgyre, az általa elvégzett munkára és szellemiségére. Dédunokája, dr. Onodyné Ágoston Éva Antónia - akinek dolgozatomhoz nyújtott segítségéért ezúton is köszönetet mondok - újraélesztette Telepi kultuszát, emlékjeleket állíttatott az emlékezéshez, és elindította dédapja életének kutatását. Dolgozatommal részben az eddig elért eredményeket kívánom összefoglalni, részben pedig - korábban kiadatlan levélszövegek feltárásával - újabb dokumentumokat és adatokat szolgáltatni a későbbi kutatáshoz. Telepi György élete A Telepi-leszármazottak között él egyfajta „családi hagyomány" a híres ősök viselt dolgairól. Ezt a hagyományt - ami eredeti dokumentumok őrzését, gondozását és továbbadását is jelenti - Plank Bella ápolta, újabban pedig dr. Onodyné Ágoston Éva vállalta magára ezt a szép feladatot. A „hagyomány", a családi elbeszélések, történetek néha nem felelnek meg a dokumentumokból leszűrhető tényeknek, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem egyeztethetők össze a valósággal. A valóság nem rekonstruálható, mert az mindenki számára személyes, tehát egyedi és különböző. A tények - kis szerencsével - azonban feltárhatók sőt feltárandók, még akkor is, ha időnként ellentétbe kerülnek a narrációval. Telepi szakmai és magánélete sok részletében feltáratlan, sőt olykor a meglévő adatok is ellentmondanak egymásnak. Életét - a részletes kutatásokat megelőzően csupán két pontos dátum körvonalazta: nyugdíjba vonulásának ideje (1855), illetve halála napja (1885. augusztus 12.). Születési dátuma körül a mai napig bizonytalanság leng. 409