A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

RÉMIÁS Tibor: Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élő kisebbségek betelepülésének körülményeiről, a megyén belüli elhelyezkedésükről

akik a török uralom alól felszabadított területeken fenyegették a Habsburg telepítési politika sikerét. Mária Terézia uralkodásának ideje alatt már valóban lehet „cigány politikáról" beszélni, mivel az ebben a korszakban kiadott rendelkezések átfogták a megváltoztatni kívánt „cigány életmód" egészét. Mária Terézia és II. József adminisztratív intézkedések sokaságával kívánta megoldani letelepítésüket, asszimilációjukat. Az „újmagyar"-nak vagy „neocolonus"-nak titulált cigánysággal kapcsolatos források sokaságával találkozhatunk a magyar levéltárakban is ebből az időszakból. A 19. század folyamán végig, de még a 20. század elején is a cigányok állandó lakhelyük hiányában mindenütt és mindig kisiklottak a hatóságok és a rendőrközegek ellenőrzései alól. A cigány lakosság lélekszámának első, talán legmegbízhatóbb forrása az 1893. évi statisztikai felmérés: ekkor a 274 940 cigányból huzamosabb ideig egy helyen élt 243 432, kimutatható keresettel bírt 20 406, tízezren vándorolnak ezer karavánban. 1122 sátorral, 1544 lóval. Az első világháborús rendelkezések következményeként készített cigány összeírásnak nincs országos összesítése, a két világháború között pedig hasonló felmérésre nem került sor. 1945 után a szocialista gyáripar, nagyipar sok cigány származású férfit és nőt tudott alkalmazni. A rendszerváltást követően a nehézipari centrumok gyáriparának ellehetetlenülésével a szakképesítés nélküli cigány lakosság java része munkanélkülivé vált. Ettől kezdve többségük életformájának meghatározó elemévé vált a bizonytalanság, a stabilitás hiánya. A cigánytelepek fokozatos felszámolásával életkörülményükben némi javulás tapasztalható. Bódi László, a Miskolci Egyetem antropológusa Borsod megye cigány lakta falvaiban (pl. Sajókazán, Kacolán, Szendrőládon stb.) mély interjúk készítésével próbálja a cigányság életkörülményeit, szokásait, életmódjukat mindjobban megismerni, megismertetni. A Magyarországon élő cigányokat nyelvük szerint három csoportba sorolhatjuk. A magyar cigányok (vagy muzsikus cigányok) anyanyelve a magyar. A romák 62%-a magyar cigány, akik javarészt Szerbiából érkeztek hozzánk az évszázadok alatt. Jelentős az ún. oláh cigányok (kolompár vagy vlach cigányok) csoportja, akik a 19. század második felében a Havasalföldről jöttek hozzánk. A romák mintegy 21%-a oláh cigány. Megemlítendő még a beás cigányok (a köznyelvben teknő vájó-, vagy kanalas cigányok) csoportja, akik a román nyelv egy nyelvújítás előtti változatát beszélik. A magyarországi romák kb. 15%-a beás. Élnek még Magyarországon - elenyésző számban - német cigányok (szintik) és ún. vend cigányok. E három csoport nemcsak anyanyelvében, hanem kultúrájában is különbözik egymástól. Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén él Magyarország legnagyobb lélekszámú cigányközössége, és össznépességen belüli arányuk is kiemelkedő. A megyei cigánylakosság helyzetét tájegységeken belül érdemes vizsgálni. Borsod-Abaúj-Zemplén megye lakosságából: 1893-ban 8698 volt cigány (az egész megyei lakosság 2,13%-a) 1978-ban már 56 000 (6,8%) és 1984-ben 73 906 (9,23%), 1988-ban már 80 000 főnyi cigányságról beszél a Megyei Tanács beszámolója. Az 1989es állapotot szigorúbb feltételek közt vizsgálták, amelynek eredményeként 75 000 főben állapították meg a megye cigány népességét, ez a megye összlakosságának 9,2%-át tette ki akkor, amely országosan is kiemelkedő. A keresőnek számító 35 és 50 évesek közötti népességben (falun) a megyei cigányságon belül minden férfira két nő jut. Ez valójában férfihiányt fejez ki, amit a nagyobb mérvű elvándorlás, a nagyobb halandóság és a börtönbüntetések magas száma 490