A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

RÉMIÁS Tibor: Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élő kisebbségek betelepülésének körülményeiről, a megyén belüli elhelyezkedésükről

magyaráz elsősorban. A háztartások tekintélyes része, több mint ötöde többnemzedékes. A megye falusi cigányháztartásainak átlagos nagysága tavaly 6,2 fős volt, a mi rosszabb a két évtizeddel ezelőttinél. Egyes megyei területeken ez az arány még szélsőségesebb, így a csereháti aprófalvakban 7,2-ről, a telepi cigányoknál 8,6-ról számol be háztartási átlagnagyságként az 1991. évi reprezentatív felmérés. így megyénkben az átlagos cigány családnagyság kétszerese az országos átlagnak. A falusi aktív korú cigány férfiak közül minden tizedik leszázalékolt. A megye falusi cigány háztartásaiban 1991 elején 3617 Ft jutott egy személyre havonta. A megye falusi cigányságának összjövedelméből 1991-ben csupán 46%-nyi származott az ún. munkajövedelmekből, 2%-a (!) a rendszeres szociális segély, és 3%-a munkanélküli segély volt. A megye egyes területein már cigánytöbbségű településeket is találunk, pl. 1991­ben Tornanádaskán 302 cigány élt, az ottani lakosság 57,2%-a, vagy Csenyétén 209 cigányember élt, a lakosság 72%-a. Ha valódi földrajzi értelemben kellene a cigány megélhetés szempontjából a vál­sággócokat bejelölni, akkor nagy valószínűséggel a megye egyetlen tájegysége sem maradna érintetlen. Megdöbbentő adat, hogy a 21. század küszöbén (199l-es adatok) a megyében a 18 éven felüli nők legalább egyharmada, a férfiaknak egyötöde tekinthető analfabétának. Görögök A Mohácsi csata után Magyarország három részre szakadt. A görög kereskedők, török alattvalóként mindhárom területen, szabadon kereskedhettek. Ezek a görög ván­dorkereskedők nagyon korán kereskedelmi „kompániákat", társulásokat hoztak létre, először Erdélyben és a Tisza mentén. Anyagi és erkölcsi érdekeiket a társulások, a kom­pániák védték és könnyítették meg. Pl. 1748-ban a megyén belül Miskolcon, Tokajban működtek a leggazdagabb kompániák, ugyanakkor e kompániákhoz tartozó görögök éltek még a megyén belül Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen, Szikszón, Tarcalon és Tállyán is. A magyarországi görög kereskedelmi világ gazdasági felvirágzását többek között a kompániák működésének köszönhette. A kompániák alapításával párhuzamosan egyházközségeket is alakítottak, amelyek a területileg illetékes hazai orthodox püspökök joghatósága alá tartoztak. Buda visszafoglalása után, I. Lipót császár 1686-os felhívása nyomán sok balkáni lakos érkezett Magyarországra, többek között az észak-görögországi Ipiroszból és Makadóniából, hogy letelepedjen az elnéptelenedett országrészben. így a 17. század végétől, de leginkább a 18. század elejétől görög kereskedők áradata lepte el Magyaror­szágot. Az 1720-as évekig kevesen telepedtek le véglegesen, szívesebben folytattak közvetítő kereskedelmet a Török Birodalom, Ausztria és Magyarország között. A 18. század második felében már nem csupán vándorkereskedelmet folytattak, hanem bolto­kat és pincéket is béreltek, mészárszékeket nyitottak, pénzt kölcsönöztek. Az 1774-es királyi rendelet a görögöktől is megkövetelte a hűségeskü letételét, s ezáltal a végleges magyarországi letelepedésüket mozdította elő. Levéltári forrásokból ismerjük pl. Pornárovits Demeter tokaji görög kereskedő 1792. szeptember 23-ai eskü­tételét, annak pontos szövegét. II. Lipót császár 1790. évi dekrétuma már biztosította a görögök számára is a törvényes ingatlanszerzés és a hivatalviselés jogát, vagyis a biro­dalom más polgáraival egyenlő rangra emelte őket. Mindezek előtt pedig II. József Tü­491

Next

/
Oldalképek
Tartalom