A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

T. SZABÓ Tímea: Muzeális jellegű földtani és ásványtani tankönyvek bibliográfiája (1867-1945)

BEVEZETÉS. Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A Teremtő a mindenségbe beleoltotta mindazokat az erőket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az ő akarata szerint az élő és élettelen világ kifejlődjék. A mindenség fejlődése folyamán jött létre a Föld is, a Nap körül keringő égitestek egyike, az ember lakóhelye. A Föld valamikor izzó, folyós állapotban volt és lehűlés közben nyerte mai állapotát. Mélyedéseiben a víz, körülötte pedig a levegő helyezkedett el. A Föld szilárd kérgét alkotó anyagok között találunk olyan anyagokat, melyek nagy tömegekben fordulnak elő, az ilyeneket' kőzeteknek nevezzük. Azok az anyagok, melyek csak kisebb mennyiségben találhatók, az Ásványok. Az ásványokkal az ásványtan, miheralogia foglalkozik. Az ásványok alaki, fizikai és kémiai tulajdonságainak leírása az általános ásványtanba tartozik. A részletes ásványtan az ásványokat kémiai tulajdonságaik alapján rendszerbe foglalja és az egyes ásványokat leírja. A kőzetek vizsgálatával foglalkozó tudomány a kőzettan, petrografia. A Föld keletkezését létrehozó erőket a földtan, geológia vizsgálja. Mivel az ásványokat és a kőzeteket nem ismerhetjük meg anyaguk nélkül, az ásványtannak, a kőzettannak ós a földtannak a vegytan a legfontosabb segédtudománya. 1. kép. Részlet Kerékgyártó Arpád-dr. Somogyi Kálmán tankönyvéből Az 1867-es kiegyezés a magyar társadalom számára felzárkózási lehetőséget teremtett Európa fejlettebb területeihez. Ez nemcsak gazdasági, politikai téren jelentett fejlődést, de a kultúra, az oktatásügy területén is. 1868 után, Eötvös miniszterségétől, amit egy átfogó tanügyi reform vezetett be, szabad utat kapott a tankönyvírás illetve -kiadás. A felkért tekintélyes szakemberek mellett bárki beadhatott tankönyvtervezetet, amit egy minisztériumi bizottság véleményezett. Eötvös József irányítása alatt számos tankönyv jelent meg, amelyeket azután évtizedekig használtak a közoktatásban. A két világháború közötti időszakot egy újabb váltás jellemezte az iskolaügy terén. Ez leginkább a középiskolai rendszert érintette. Az iskolák jelentős részének a tárgyalt időszakban az állam, illetve a helyi Önkormányzatok voltak a fenntartói. Ezen felül számos iskola volt egyházi felügyelet alatt. A legjelentősebb felekezetek mind rendelkeztek alap- és középfokú oktatási intézményekkel. Ezekben nemcsak az államitól, de a többi egyházétól is eltérő tanterv szerint folyt az oktatás. Éppen ezért a saját tanügyi hatóságuk írta elő a használandó tankönyvek listáját az adott felekezeti iskolák számára. A különböző tanügyi reformok folyamatosan kihatottak a tankönyvkiadásra is. E téren a minisztériumok és az ún. szakmai szervek mellett, fontos szerepük volt a nyomdáknak, illetve könyvkiadóknak. Évtizedeken keresztül a budai Egyetemi Nyomda foglalkozott mindössze tankönyvkiadással. Ezt a privilégiumát az 1850-es évek második 470