A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

T. SZABÓ Tímea: Muzeális jellegű földtani és ásványtani tankönyvek bibliográfiája (1867-1945)

felében vesztette el. Ezután sorra nyíltak a különböző nyomdák, amelyek nagy számban és változatosságban adták ki az újabb és újabb tankönyveket. A nyomdák mellett fokozatosan megjelentek a tisztán könyvkiadással foglalkozó társaságok is. 1868-ban alakult meg az Athenaeum, ami 1898-ban megszerezte a szintén e területen érdekelt Eggenberger Kiadó jogait is. 1869-től meghatározó a Révai Kiadó, mely a korábbi Aigner, Leuefer és Stampfel kiadókból alakult. 1873 a Franklin Kiadó megalapítási éve, amely 1904-ben egyesült a Wodianer Társasággal. 1885-től jegyezték a Singer és Wolfner Kiadói Egyesülést. A kiadók, természetesen a lehető legnagyobb haszon reményében, a legjobb szakembereket igyekeztek megnyerni a tankönyvek megírásának. Teljes tankönyvjegyzékeket állítottak össze minden iskolatípus számára. Érdemes megemlíteni, hogy az egyházi iskolák közül a katolikusok önálló kiadóval is rendelkeztek. Ez volt a Szent István Társulat, amely 1848-ban alakult meg. A két világháború között ezen a területen is rendeződtek a viszonyok. Az egykori kisebb kiadók össze- illetve beolvadása után a legjelentősebbek a következők lettek: Athenaeum, Franklin, Lampel, Szent István Társulat, Egyetemi Nyomda. A tankönyvlistát böngészve megállapítható, hogy a természettudományok, s ezen belül az ásványtan oktatására komoly hangsúlyt fektettek. Számos iskolatípusban, különböző évfolyamon, hol a kémiával integrálva, hol önálló tárgyként oktatták. Ehhez természetesen megfelelő tankönyv is társult. A tankönyvek szerzői szakemberek voltak, akik gyakorlati szinten, de legalább az oktatás területén foglalkoztak az ásványtannal, az ásványokkal. Voltak köztük nagy hírű geológusok, mineralógusok, de oktató pedagógusok is. Voltak, akik csak egy-egy tankönyvet írtak alkalmi jelleggel, de akadt olyan is, aki számos iskolatípus számára készített munkákat, amelyek több kiadást is megértek. Néhány jelentősebb szerzőről az alábbiakban rövid életrajzi adatok találhatók. Ezek azonban nagyon minimálisak, mivel az utókor számára ezek a szerzők sokszor a feledés homályába merültek, s olykor a legalapvetőbb életrajzi adatok megtalálása is komoly kutatómunkát igényelt. Balló Mátyás (1844. november 30. Liptószentmiklós - 1930. szeptember 27. Budapest) Vegyész. Tanulmányait Bécsben és Zürichben végezte. Hazatérve tanársegéd lett, majd főreáliskolai tanár. 1880-tól az MTA levelező tagja. Dékány Mihály (1869. augusztus 23. Szeged - 1925. szeptember 26. Budapest) Tanár, pedagógus. Nagybecskereken, Csáktornyán, majd Budapesten tanított. Kisebb tanügyi cikkeket, publikációkat írt. Mértani, természetrajzi tankönyvek szerzője volt. Hankó Vilmos (1854. március 2. Parajd- 1923. november 21. Budapest) Kémikus. A kolozsvári egyetem elvégzése után, 1877-ben a dévai reáliskola tanára lett. 1885-ben a budapesti főreál iskolához került. 1894-től az MTA levelező tagja volt. Tudományos kutatómunkája során ásvány- és ásványvíz-analizálásokkal foglalkozott. Nagy számú értekezést és tankönyvet írt a kémia és az ásványtan tárgykörében. Koch Nándor (1885. július 7. Kolozsvár - 1961. április 27. Budapest) Geográfus, geológus. 1908-ban a budapesti egyetemen szerez természetrajzvegytan szakos középiskolai tanári oklevelet. 1909-ben bölcsészdoktori címet szerez. 1909/1910-ben a budapesti József Műegyetem ásvány és földtani tanszékén tanársegéd. 1910-29: középiskolai tanár. 1929-35: gyakorló iskolai tanár. 1935-48: Pécsen, majd 471