A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

T. SZABÓ Tímea: Muzeális jellegű földtani és ásványtani tankönyvek bibliográfiája (1867-1945)

MUZEÁLIS JELLEGŰ FÖLDTANI ÉS ÁSVÁNYTANI TANKÖNYVEK BIBLIOGRÁFIÁJA (1867-1945) T. SZABÓ TÍMEA Ásványtárunk tudománytörténeti gyűjteményében nagy meglepetéssel fedeztem fel egykori kiemelkedő geológus és mineralógus szakemberek, tudósok hajdani tankönyveit. Érdekes volt látni, hogy a későbbi országos, sőt nemzetközi szaktekintélyek milyen könyvekből tanultak valaha. Ezen egykori tankönyvek nagy része ma már csak múzeumokban lelhető fel. Nem véletlenül. Jó néhány példány muzeológiai, könyvészeti ritkaságnak, kuriózumnak számít, kivitelük, megjelenítésük folytán. Tartalmi szempontból pedig vetekszenek, a kor szakmai színvonalát is figyelembe véve, néhány, a felsőoktatásban ma is használt szakirodalommal. A földtan és az ásványtan oktatása a jelenlegi közoktatásban egyértelműen hátrányos helyzetben van. Egyrészt a földrajz tantárgyon belül jelenik meg e két tudományág. A természetföldrajz keretében, elsősorban a földkéreg kialakulásánál, szerkezeténél illetve az ásványkincsek keletkezése kapcsán találkozhatunk ilyen jellegű ismeretekkel. Másrészt a társadalom és ezen belül a gazdaságföldrajznál, a bányászat és iparföldrajz bemutatásánál. A többi tantárgy közül még a kémia, amely foglalkozik ásványtani ismeretekkel az egyes elemek tárgyalásakor. Önálló óraszámmal rendelkező tárgyról azonban még a gimnáziumi oktatásban sem beszélhetünk. Kivételt jelent néhány speciális szakot tanító középiskola illetve szakiskola, ahol heti egy órában, egyéves időtartamban folyik ásványtan és geológia oktatása. A „soha" szót azonban két ok miatt sem mondhatjuk ki. Egyrészt régebben önálló illetve a természetrajz keretében elkülönített tárgyként oktatták az ásványtant és a földtant. Erre számos, ebben a témában kiadott, alap- és középfokú oktatásban használatos tankönyv a legalapvetőbb példa. Kutatásaim során meglepődve tapasztaltam, hogy mennyi és milyen minőségű tankönyv jelent meg korábban a témában. A múzeumlátogató ifjúság érdeklődését, s a múzeumpedagógiai foglalkozásokon, ásványtani-geológiai vetélkedőkön való lelkes részvételét figyelembe véve érdemes volna elgondolkodni e tudományágak részletesebb oktatásán, főként középiskolás szinten. A bibliográfia az 1867 és 1945 között megjelent, ma már szinte muzeológiai ritkaságnak számító tankönyveket rendszerezi. Ez az időszak magába foglalja az ún. „boldog békeidők" korszakát illetve a két világháború közötti időt. Ezekben az évtizedekben több, a közoktatást érintő reform is lezajlott. Előzménynek tekinthetjük az 1850-es évek tanügyi reformjait, amelyek több évtizedre hatottak ki. Ekkor vezették be a nyolcosztályos gimnáziumot, a reáliskolát, illetve az új szervezetű népfőiskolát. Ezen oktatási formáknak újabb tankönyvekre volt szükségük az egykori régebbiek mellett. Komoly hiány mutatkozott ezekből a kiadványokból. Voltak olyan tárgyak, ezek közé tartozott a természetrajz, ezen belül az ásványtan, amelyekből igazán egy irányt mutató alapmű sem állt rendelkezésre. A hiányt kezdetben korabeli német nyelvű tankönyvek fordításával pótolták. 469