A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

TÓTH Arnold: 18-19. századi vőfélyversek egy kisgyőri népi kéziratos gyűjteményben

Akinek vétett ez teljes életében, Most bocsánatot kér általam mindenekben, Ti azért mindnyájan vigadjatok itten, Ők is majd játszanak a padon csak ketten. Csendes jóészakát kíván hát azoknak, Valakik mellette eddig fáradoztak, Kiváltképpen pedig násznagy uramnak, Ezek között pedig atyjának s anyjának. Nem szólok már többet, mindjárt vége lészen, Búcsúzom az egész sokaság fejében, Áldást, víg mulatást mind az egész népre, Kívánok már hagyni az egész seregre! Már jóéjtszakával itt hagylak titeket, Virasszon holnapra az Úr benneteket. Vigasztalja szépen bágyadt szíveteket, Már megyek keresni elment kedvesemet. C/25. Koszorú köszöntés 842-ben. Minden rendből s karból kik ide gyűltetek, Egész frekvencia, közétek sietek. Mostani harcomról beszélek tinektek, Beszédemre kérlek, hogy figyelmezzetek. Nem célom e királyi házat megbántani, Sem a bölcsek tanácsát megvetni, De tudom, szándékom szabad kimondani, Azért hát kész vagyok számból kiontani. Királyom kedvét ma váltani kereső Katonáimmal, melyekben volt erő, Melyeknek a szívek volt sebesen verő, Kik mindnyájan voltak velem együtt győző. Diadalmas népem tengerig vezettem, Az ott lakosokat fészkekből kergettem, Mindezeket pedig könnyen megtehettem, Mihelyt katonáim magamhoz vehettem. Nem tréfadolog, látják már valóba, Sok jó vitéz volt ennek oltalmára, Ha valaha ezért ott vált meg a próba, Én ily kardomat megfentem valóba.