A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

TÓTH Arnold: 18-19. századi vőfélyversek egy kisgyőri népi kéziratos gyűjteményben

Mert katonáimnak erejét szemléltem, És szép győzedelmünk ez által ... A mars piacából még eddig ... Becses koronát látjátok ... A ragyogó napnak szép fényes sugara Csak most kezdd el sütni élte hajnalára, íme, már jó reggel siet éjszakára, Szerencsés lett feje, hogy ettől megvála. Annak a szép szűznek ez vala rózsája, Fejérül vétetett ékes koszorúja, Mint ... kertjének kinyílt violája, Szép lányságában ez vala rózsája. ... már most ő éré koronára, Annak sem ragyogott úgy, mint másszor sugara, Azért nem is szánta, bocsátá útjára, Folyjon virtusáról múzsák bölcs pennája. Híremtől megrettent... Megcsonkult általam fala s bástyája, Mégsem tart más fegyverül hozzája, Hanem praktikával én mentem reája. Csak nevek voltak a magyar vitézeknek, Üres helye maradt kedves hímeseknek, Ólombul lehetett éle fegyvereknek, Bojtorjánbul fűznek koszorút nekiek. Látom, már a király addig ül székében, Míg buzgó szeretet forr népének szívében, De ha lankad a kard hívei kezében, Kerül koronája más király fejében. Akárki légy, azért úgy vigyázz magadra, Jó készülettel menj készséges utadra, És tanács, pénz, fegyver, szív, nép kell a hadba, Herkules sem indul puszta kézzel vadra. Van erőnk, fegyverünk, kincsünk, eleségünk, Roppant táborunkban nincs semmi szükségünk, Van szívünk, e mellett bátor vitézségünk, Amiért fáradtunk, megvan nyereségünk. Legyen azért annak örök békessége, Kinek koronája került a kezembe, 369