A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

TÓTH Arnold: 18-19. századi vőfélyversek egy kisgyőri népi kéziratos gyűjteményben

Elhiszik kelmetik, hogy már mi ott voltunk, Parancsolatjokbul melyet felvállaltunk Felvállalt dolgunkban serényen eljártunk, Melyért is Istennek szívből hálát adunk! C/22. Mikor reggel otthagyod a jányos házat, így szólj. Mindenekben ... kívántunk tőletek, ... Mert vette fületek, Egyszerre most elmegyünk előletek, ... tőletek 1841. C/23. Áldás és békesség a házban maradjon, A tiszta szeretet itten mulatozzon, Amely olyan vidám mulatást okozzon, Hogy ti szívetekre bánatot ne hozzon! C/24. Fektető vers, 1842-dik ben írtam. Nemes frekvencia, kik idegyültetek, Bár öregek, ifjak, szüzek és legények, Illő, hogy búcsúzást éntőlem vegyetek, Egy vagy kettőt szólok, kérlek engedjétek! Mely igen kívánja már ez a szállását, A szomorodott szív megvigasztalását, A pár nélkül való a gerlice társát, Szintúgy ez elfáradt test megnyugovását. Menyasszony asszonyunk hát most minket itthágy, Nyugodni megyén már, mond, hogy a vetett ágy Készen várja régen, szive is odavágy, Légyen nyugovása nem kemény, hanem lágy. Ragyognak az égen a csillagok immár, megszűnt minden munka, az utazó sem jár, Összeölelkőzve nyugszik sok kedves pár, ... vár. El is jött az idő, hallgatok e szóra, Mert mar tizenegyet elütött az óra A mi vőlegényünk felfeküdt a padra, Melyért eszemének menni kell a hadra. 367