A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

TÓTH Arnold: 18-19. századi vőfélyversek egy kisgyőri népi kéziratos gyűjteményben

Oda van címere a szép szüzességnek, Mely volt régenten a szemérmetességnek, Mint istenes élet tiszta kegyességnek, Barátság, szerelem, példája hűségnek. Vágynak más jelek is, melyek különböznek Szüzek asszonyoktól, mert ezek viselnek Hosszan befont hajat, amelyre feltesznek Gyöngykoszorút, pártát fejeken viselnek. E szeme is ékes vala mindezekkel, Cifrázgatta magát pártákkal, gyöngyekkel, Míg leány volt, ő is efféle jelekkel Mutatta, hogy volt egyező a szüzekkel. De ím elváltozott, mint látják példáját, Tegnap estve mint levetette koszorúját, Konty alá kötötte hosszan befont haját, Reá illesztette fátyol főruháját. Egészség utána, érjen sok időket, Szerelmes párjával számos esztendőket. Mindenféle bútól, bánattul mentőket, Mind várt, mind váratlan örömet szülőket. C/21. Mikor a legényes házhoz visszamégy a janyostul. Jó reggelt kívánok ez frekvenciának, Vele egyetemben ez ház gazdájának, Ővele együtt az alattvalójának, Végezetre pedig kedves násznagyának! Vigasság, uraim, nem kell szomorkodni, A szomorúságot félre kell most tenni, Ahol mink voltunk, mondták, kell inni, enni, Ettek, ittak, mondták, nem kell szomorkodni! Vígan volt ott minden, senki nem szomorkodott, A szomorúságnak minden békét hagyott. Ott minden vígan volt, senki nem szomorkodott, Vigasság jeléül adtak szép koronákat. Mondták, katonáimnak is szívesen szolgálnak, Etelt és italt ők szívesen adnak. Ez ház gazdájának, násznagy uraméknak, Etellel, itallal szívesen szolgálnak.