A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

TÓTH Arnold: 18-19. századi vőfélyversek egy kisgyőri népi kéziratos gyűjteményben

Osztán egy pár ember jobban boldogulhat, Mivel hogy két pár kéz jobban boldogulhat. Egy ember csakugyan nem messzi haladhat, Azonban megy könnyen {vesibe lathat.) Nagy kincs a jó asszony, barátom, a háznál, Ha ők nem volnának, most te sem papolnál. Ki tudná, mely ország szélin kuruttyolnál, Azért hát jobb volna, ha egyet sem szólnál! Sok példát hozhatok a históriábul, Mind a régi, mind az utóbbi világbul, Mennyi jó származik a szent házasságbul, Látod-e atyafi, nem vetsz ki sarkambul! C/17. A kisvőfélynek így szólj. A kisvőfély most nem boroz kedvével, Kacsongat a jányokra látom szemeivel, Szeretne elhálni amott egy szőkével, Nem is hiszem, hogy meg nem borbálja az éjjel. Nevet rá, mosolyog mind a két szemével, Kezével nem is bír, most ez bezzegével, Odébb menj hát tüle, ne állj hozzá közel, Mert most haragjában egyszerre fel öklel. C/18. Más. A kisvőfélynek így szólj. Láttam az erdőbe egy nagyszarvú őzet, Attul elhullatott apró darab rezet. Eredj hát, barátom, kisvőfély, ha mehetsz, Annak melegébül még most jól fel szedhetsz! C/19. Ismét a kisvőfélynek így szólj. Látom, a kisvőfély hogy nagyon szomorú, Ki nem gondolhatom, miért fogta meg a bú? Vagy hiszen eszembe jutott, mi a baja, Régen hallatózik, hogy vágyna az ágyra! C/20. A menyasszony felköszöntése reggel. 365