A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)
TÓTH Arnold: 18-19. századi vőfélyversek egy kisgyőri népi kéziratos gyűjteményben
De utóbb állottak meg az igazságon, Hogy egyedül élni jobb voln' a világon! Mert a páros élet némelynek kalitka, Mivel az igaz társ igen nagyon ritka, Itt van a szívemnek minden belső titka, Bár fejemre hajon sok asszonynak ritka. Ezért dicsőült meg Szent Pál is régenten, Hogy életét folytatta sok ideig szenten. Nem vett feleséget, nem is csalatkozott, Nem is volt a neve asszonytul átkozott! Első vőfély felel. Megállj, nemsokára felelek szavadra, Tudom, lakatot vetsz pittyedt ajakadra. Neked gondot legyen csupáncsak magadra, Én velem ne gondolj, hanem ülj a sutra! Mást vesznek elő mán itten vers vers. Hallod-e barátom, állj elő egy szómra, De nem hívlak ám most borra, sem savóra. Hanem megfelelek az előbbi szódra, Hogy megbomlott agyad fordíthassad jóra. Igaz, hogy Szent Pálnak nem volt felesége, De nem azért lett ám örök idvessége, Hanem mivel példás vala ő szentsége, Azért lévén néki mennyei dicsősége. ...Júdás is nőtlen legény volt, De hogy mesterétől hitetlen elpártolt, Felakasztá magát, a pokolba lábolt, Hol álnokságáért keservesen lakolt. Rossz Delilája volt az igaz Sámsonnak, De hogy ebül járt, maga oka annak. Nem kell kibeszélni mindent az asszonynak, Mivel hogy ők titkot tartani nem tudnak. Igaz, az asszonyok olyant is kívánnak, Amiket a férjek neki nem adhatnak. De meg kell engedni barátom azoknak, Kik a férfiaknak bordáiból vágynak.
