A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)
B. HELLEBRANDT Magdolna: Edelény, Szendrő és Izsófalva vízivára
tekercset, tokos balta töredékét, kis tölcséres csüngöt, tutuluszt, és tőr nyelnyujtványát tartalmazta, s a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. A korai vaskor Kyjatice kultúrájából kerámialeletek ismertek a Derekegyházi dűlőből, 13 a híres újkőkori lelőhelyről. Ugyancsak a Kyjatice kultúrából származik a Finkén talált bronzlelet, 14 mely munkaeszközöket tartalmaz. Szendrő-Major feletti domb vízivára Szendrő déli határában húzódik. Az egykori Szabadföld Tsz-től, illetve Állami Gazdaságtól délre a vasút nagy kanyarban halad, két oldalt földsáncot mutat a légi felvétel (10. kép), és a 10 000-es térképen (11. kép), valamint Szendrő 1976-os összevont rendezési tervén 15 is nyomon követhetjük az ívelő sáncokat. Jól látszik a kettős sánc a domborzatot kiválóan érzékeltető 50 000-es térképen, mely a 20. század első felében készült (12. kép), s mely lényegében az úgynevezett harmadik katonai felmérésen alapszik. Rendelkezésünkre áll az első katonai felmérés, mely 1782-85 között készült, s ezen megfigyelhetjük (13. kép), hogy Szendrő területén a Bódva két ága folyt, majdnem a szuhogyi útig, majd újra egyesült, és kanyargós csúcsban kerülte meg azt a kiemelkedést, melyen a középkorban Ivánka falu virágzott. 16 Ezt a kanyart a Bódva szabályozásakor levágták, ma végig követhetjük az üres medret, csúcsa szinte a 27-es autóútig ér. Az egykori Bódva-medret nagy árterek, vizes részek követték, ahogy ezt az 1856-60 között készült második katonai felmérés 17 rögzítette (14. kép). Az ingovány fölé magasodott a Major (ezen a térképen Hainácso Puszta névvel) feletti domb az Ivánka táblában, mely a környező területekből 12-15 méterrel emelkedik ki (11. kép). Ezt a dombot erősítették meg az őskorban úgy, hogy a keleti oldalon körülbelül két méter mély árkot ástak, a földet két oldalra dobták, melyre hordhattak még földet a dombról, és a Bódva egyik kanyargó ágát belevezették. A 19. századi térképek azt az ősi földrajzi állapotot tükrözik, melyek a folyók nagyméretű szabályozása előtt voltak. Vízivárunk sánca a középkorban is látszott, s ahogy az szokás volt, a falu határát, ez esetben Ivánka falu határát északon itt húzták meg. Az 1816-ban készült kéziratos térképen (15. kép) a szaggatott vonal jelzi a sánc ívelő dupla vonala közti határt, mely út is volt, s ez természetes is, hiszen az év minden időszakában járható volt, nem öntötte el az árvíz. 18 A térképen láthatjuk Gróf Antalné majorját, 19 s föld- és vízi várunk dombját, melyet itt jelöltek „Major felett" névvel. A vízivár árkának keletről védő ómega, vagy körív, illetve patkó alakja közrefogja a magaslatot, a patkó két szára között 1100 méter a távolság, az erre merőleges legszélesebb rész 550 méter. Észak felé ma a vasút és a szuhogyi út kereszteződése után kis görbülő ív látható, itt folyt a vizesárokba a Bódva egyik ágának vize. A Major feletti területet bejártuk. 50 méter hosszú, 40 méter széles, É-D irányú magaslaton császárkori kerámiatöredékek mellett őskori, szürke, szemcsés anyagú, kézzel formált edények töredékeit találtuk a szántásban. Apró, 2,7 4 cm méretű, sokszor átforgatott cseréptöredékek ezek, és téglavörös színű paticsdarabok, valamint 13 KemenczeiT., 1984. 129. H KemenczeiT., 1984. 147. 15 A Hadtörténeti Múzeum Térképtára, Film/kép szám 203/7. Repülési év 1953. A rendezési terv a Herman Ottó Múzeum Régészeti Adattár Ltsz. 1290-1976. 16 Hellebrandt M., 2002. 15-16. kép. 17 Hadtörténeti Múzeum Térképtára, XXXIX. 42., A Bódva szabályozására 1. Rémiás T., 1999. 799. 18 Tóth P., 1996. 29-52., Hellebrandt M., 2000. 42. 19 A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár b.T.190. jelzésű kéziratos térképén ez a felirat olvasható a bal alsó sarokban: Szendrő Városa Határának és az Csehi, Garadnai, Ivánkái, Szent Miklósi Hajnátsói, Puszta Kazintzi Pusztáknak Rajzolattya 1816 tan . A Bódva és a sánc közti területen látható Gróf Antalné majorja. A ház utolsó, megmaradt déli vastag kőfalát lefényképeztük terepjárásunkkor Bodnár Tamás levéltáros kutatóval 2002. február 11-én. 23
