A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

†TAKÁCS Béla - VERES László: A szoldobágyi és szelestyei üveghuták története II.

km-re helyezkedik el Alsóhuta (Iegheriste), s ettől keletre kb. 3 km-re Papbikó (Bicán), ahol 1722-ben létesült üveghuta.

4 A papbikói üzemről szóló utolsó híradásunk 1762-ből való, amikor 5 évre 100 aranyért bérbe adták.

5 A településsel összefüggésben a forrásokban több esetben előfordul az Óhuta megjelölés is, így többek között Bél Mátyás 1726ból származó leírásában is.

6 Az elnevezés alapján nyilvánvaló, hogy 1767 után, vagyis az utolsó bérbeadást követően sor került az üzem áttelepítésére, s az új helyszín a későbbi Alsóhuta település területe volt. Az új üzem 1772-ben épült fel. Az építkezésekre, a berendezésre és a termelés beindítására 1448 Ft-ot költött az erdődi uradalom. 50 Ft-ba kerültek az „üvegcsinaláshoz szükséges vas szerszámok", s 290 Ft-ot fizettek a különféle nyersanyagokért, így 600 font salétromért, 300 font arzéniumért és 30 font lazúrért. Alsóhután 31 évig folyt üveggyártás. A közeli erdőségek fáit elhasználó üzemét 1801-ben telepítették új, fában gazdag vidékre, Szelestye-Uj hutára. Ez a település közigazgatásilag egészen 1941-ig Alsóhutához tartozott. A levéltári források segítségével tehát megállapítható, hogy a Károlyi család a szoldobágyi üveghuta mellett, annak alapítását követően 4 évvel később újabb üzemet épített az erdődi uradalomban Papbikón. A szoldobágyi huta - bár korának egyik leghíresebb üzeme volt - rövid életűnek bizonyult, hiszen az 1740-es évek elején véglegesen beszüntette termelését. A papbikói huta újabb és újabb területekre vándorolva 1801-ben a máig létező szelestyei üveggyár alapját vetette meg, amelyről Petőfi Sándor eképpen emlékezett meg 1847 májusában útirajzában. „Néhány napi múlatás után (hanem ilyen mulatást nem kívánok még izének se!) Erdődről Nagy-Bánya felé indultam. Pünkösd első napját Szelestyén töltöttem, az üveghutában, mit még sohasem láttam, s így rám nézve igen érdekes volt. Láttál-e már üveget fújni? barátom, azoknak az embereknek ez olyan könnyen megy, mint nekem a versírás; az ördög gondolta volna! Azt tudtam, hogy minden üvegnél egy-egy tüdő szakad meg, hát pedig dehogy. A vidék gyönyörű; regényes, erdős völgy Erdély tőszomszédságában. Különösen gyönyörködtem este, midőn minden sötét volt, csak a hutából világított rám pokoli tüz. Köröskörül a roppant sötétség, s középütt ez a láng... olyan volt a világ, mint egy haragos félszemű szerecsenóriás." A huta működése Bél Mátyás szerint a papbikói, vagyis a szelestye-óhutai üzem első munkásai Csehországból származtak és „kristálytiszta üvegeket" fújtak. Az óhutai és alsóhutai üzemek fából épültek és zsindely fedte őket. A hutaépületben 4 salánki agyagból épített kemence helyezkedett el. Az olvasztó- és a síküveg előállítására szolgáló ún. táblanyújtó kemence mellett a harmadikat fa szárítására és békasó égetésére használták. A negyedik kemence volt az ún. hűtőkemence, vagyis ez biztosította a forró üvegtárgyak egyre csökkenő hőmérsékleten való lehűtését, ugyanis a hirtelen hőmérsékletváltozás hatására az üvegek szétpattantak volna. A műhelyépület közvetlen közelében állott a törőmalom, amely szárazmalom volt, a malomköveket lovak vagy ökrök hozták mozgásba. Az alsóhutai üzemben már metszett és festett díszű üvegtárgyakat is gyártottak. A hutának 3 üvegfúvó 4 Károlyi i. m. 79.; Varga E. Á, 1999. 553. ' Bunta-Katona i. m. 77. 6 Soósl, 1982.72. 7 Petőfi S., 1987.33. 116