A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

†TAKÁCS Béla - VERES László: A szoldobágyi és szelestyei üveghuták története II.

és l-l üvegfestö, üvegmetsző munkása volt. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a 18. századi magyarországi üveghutákban ritkán működtek üvegmetszők és festőmunkások, akkor joggal állapíthatjuk meg, hogy az alsóhutai üzem a korszak legmodernebb üvegkészítő műhelyei közé tartozott. Az üveghuta mellett minden szakmunkás lakóépületet kapott. Ellátásukat korcsma és hússzék biztosította. Az így kialakult kolóniák jelentették a későbbi települések magját. A hutákban a segédmunkaerőt a betelepített jobbágyok biztosították. Ők látták el az üzemeket a szükséges nyersanyagokkal és vasüstökben főzték az üvegkészítés nélkülözhetetlen alapanyagát, a hamuzsírt. A felhasznált nyersanyagmennyiség nagyságát jól érzékelteti egy 1777-ből származó adat, amikor 3505 millérfára, 524 köböl üveghamura, 196 mázsa fluszra (hamuzsír), 112 köböl békasóra (kvarchomok) és 8 szekér vádi agyagra volt szükség a folyamatos termelés biztosításához.

9 Az 1801-ben már új helyen, vagyis már a mai Szelestyén működő üzemről a források folyamatos tájékoztatást nyújtanak. 1808-ban egy országos felmérést végeztek az ipari üzemek számának és technológiai szintjének megállapítására. E felmérés szerint az áttelepített üzem is fából épült és zsindellyel volt fedve. Négy kemence szolgált üveggyártásra, vagyis ekkor még tipikus 18. századi technológiát alkalmaztak. Kétféle üveget állítottak elő: „...táblaüvegek és közönséges üvegek, melyek között értetődnek a palatzkok, poharak, üvegkorsók és egyéb apró szerű mindennemű üvegecskék." A táblaüvegeket „kötegenként" 3 Rh forintért értékesítették, míg az öblösüvegeket 2 vagy 1 Rh forintért, attól függően, hogy fehér vagy zöld áru volt.

10 A szelestyei huta korszerűsítésére az 1820-as években került sor. A fejlesztést az tette indokolttá, hogy az üzem nem biztosított különösebb jövedelmet az uradalomnak. A számadásokban a kiadási és a bevételi oldal között alig volt különbség. Pl. 1821-ben az 5845 Ft-os kiadással szemben 5995 Ft volt a bevétel, vagyis a nyereség csak 150 Ft-ot tett ki." Az uradalom 1827. évi összeírásában már a korszerűsített üzem képe jelenik meg előttünk: „Zelestyei üveghuta fekszik nemes Szatmár Vármegyében, az előtt tartozott az erdődi, most tartozik a misztótfalusi uradalomhoz, tiszttartósághoz, és a nagykárolyi inspekturátushoz... A fundus instrumentuma áll itten jelen időben 4 igás lovakból, és 5 darab talyiga hordó szamarakból... malom van itten a Ngys. uraságnak száraz egy kerekű a hutához kettő, béka só törésre, melynek haszna a hutai haszonnal egybe köttetésbe van... Rend kívől való industriális ágokra, nézve: Van itten a Ngys. uraságnak üvegfúvó hutája mostanság két kemencére, mely a környül állásokhoz képest való kiterjedésben adminisztraltatik - ennek tiszta jövedelméül váltóban 2.730 Ft, ezüstben 1.092 Ft, a huta teljes értéke 18.206 Ft."

12 Fényes Elek 1851-ben kiadott Geographia Szótára alapján Szelestye „puszta s UjHutának is nevezik, Szatmár Vármegyében, Nagy-bányához nyugatra 3 órányira, zordon erdős vidéken. Határa 5000 hold, s csak nem mind erdő. Nevezetessé teszi jó hírben álló üveggyára, mely gr. Károlyi Györgyé, de Schreinek Ferenc úr által béreltetik. A gyár 60 munkást foglalkoztat, s készít évenkint 10-15 000 schok üveget (1 schok 3 pft), mely vegyesen fehér, zöld és táblaüvegekből áll; közönséges és finom üveg itt nem kerestetik. A metsző intézet Misztót faluban van... A gyár felvirágzását nehezítik a rossz karban 8 OL. Károlyi család Lt. P. 397. 111. cs. 2/c. 9

TakátsS., 1961.64. 10 OL. Acta statum fabricorum No. 23. Arch. palatínus Josephus 40. cs. " OL. Károlyi család Lt. P. 397. 111. cs. 12 OL. Károlyi család Lt. P. 394. 129. cs. 117