A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)
RINGER Árpád: A Szeletai- és Aurignaci-kultúra a Bükk hegység középső- és felső-paleolitikumának kronosztratigráfiájában
Az 5-2 oxigén-izotópos stádiumok paleo-humánökológiai jellemzői Északkelet-Magyarországon Emiliani-féle 5. stádium 5e alstádium Paleo-pedosztratigráfia-litosztratigráfia: löszösszletekben pseudogleyes barna erdőtalaj (Mai); barlangi üledékekben - a karsztos üregek bejáratában - ennek megfelelő barna erdőtalaj vagy redzina típusú barlangi talaj (SÍ 1-3) reprezentálja az Eem klimatikus optimumát (2. kép). Kora hozzávetőleg 130-110 ezer év B.P. Biosztratigráfia: a flórában és faunában egyaránt mérsékelt övi fajok dominálnak, exotikus elemek nélkül. A kisemlősök között a Microtus arvalis agrestis meghatározó. Domináns vegetációját a gyertyános tölgyes (Carpinus-Quercus) jellemzi. Archeosztratigráfia: valószínűleg a Földközi-tenger mellékéről, az éghajlati változásokat, a mediterrán klíma E-i irányú kiterjedését követően vándorolt a Bükk-vidékre a Suba-lyuk levallos-i débitage-ú, kaparókban gazdag Tipikus Moustérienje. Vele együtt élt a Bükki-Szeleta-kultúra előzménye, a poligenetikus eredetű Bábonyien. Területileg az előbbi elterjedése a Dél-Bükkre, az utóbbi pedig a Keleti-Bükk-vidékre koncentrálódik. 10 5d alstádium Litosztratigráfia: löszöszletekben homokos löszréteg; barlangokban homokos löszös mészkőtörmelékes kitöltés jellemzi. Biosztrati gráfia: a flórában hidegkedvelő fenyőfélék (Larix-Picea), a faunában pedig északi, hidegjelző (Microtus gregalis) fajok jelentek meg. Archeosztratigráfia: a Tipikus Moustérien és a Bábonyien mellé a Karel Valoch által leírt Taubachien" vándorolt a területre. 5c-5a alstádiumok Paleo-pedo-, illetve litosztratigráfia: Szubaerikus összletekben összetett szürke erdőtalaj és csernozjom-szerü talajokból álló pedokomplex (Ml), valamint ennek barlangi párhuzamai (L) feleltethetők meg a hideg szakaszokkal váltakozó interglaciális jellegű klímaperiódusoknak. Biosztratigráfia: a flórában és faunában egyaránt mérsékelt jellegű fajok dominálnak. Az erdős vegetációban még a Celtis aust ralis, az állatvilágban pedig a Hystrix vinogradovi is jelen van. Archeosztratigráfia: az előbbi régészeti kultúrák folyamatosan tovább élnek. 4. stádium Litosztratigráfia: a löszökben területünkön a legtetemesebb löszakkumuláció ment végbe. Az általában megszokottal szemben ez a lösz kevésbé agyagosodott. A löszkötegen belül egy kettős szürke erdőtalaj karakterisztikus (MA2-MA1). Ezek barlangi megfelelői is jellegzetesen, kis távolságra települnek egymás fölött (S7-S6). Biosztratigráfia: az erdővegetációban domináló fenyvesekben a Pinus cembra jelenléte mutatja az intenzív lehűlést; a faunában ez a klímaszakasz a Lagurus lagurus első tömeges megjelenése Magyarországon. w RingerÁ., 1983 11 Valoch, K. 1971. 12 Kordos L-Ringer Á, 1991. 10
