A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)
RINGER Árpád: A Szeletai- és Aurignaci-kultúra a Bükk hegység középső- és felső-paleolitikumának kronosztratigráfiájában
A felmelegedésekkel kapcsolatos talaj képződmények növénytakarója mérsékelterdei fajokból áll, amelyekben a Tilia is díszlett. Archeosztratigráfia: gyaníthatóan az erőteljes éghajlatromlás okozhatta, hogy a Bükkből ekkor eltűnt a Tipikus Moustérien és a Taubachien. A helyükön a Suba-lyuk típusú charentien jelenik meg. 13 A Bábonyienből akkor alakult ki a Korai-Szeletien. 14 A Sajószentpéter Margit-kapu-dülőben az Ml fosszilis talajegyüttest fedő löszből vett TL minta kora - amelynek középátiaga - ±93 ezer év B.P. - valószínűvé teszi, hogy az MA2-MA1 valójában még az Emiliani-féle 5a alstádiumhoz tartozik. S így nyilván idősebbé válik ennek barlangi megfelelője, az S7-S6 barlangi talajok is. E kérdés eldöntése nyilván további vizsgálatokat követel. 3. stádium Paleo-pedosztratigráfia-litosztratigráfia: szubaerikus összletekban legalább három erőteljes talajképződés jellemzi. Ezek időrendi sorrendben a Moershoofd interstadiálissal kapcsolatba hozható sztyepptalaj (SM4), a Hengelo interstadiálisnak megfeleltethető pseudogleyes barna erdőtalaj (MS3) és a Stillfried B felmelegedéshez kötődő szürke erdőtalaj (MS2). Ezek barlangi párhuzamai rendre az S4-5, S3, illetőleg az SSz2 barlangi talajok. Biosztratigráfia: a Hengelo-Stillfried felmelegedésekkel párhuzamosított talajok és barlangi megfelelőinek flóramaradványait a Carpinus és Quercus, valamint a Fagus együttes előfordulása, a faunában pedig a Capreolus cepreolus, a Sus scrofa, az Arvicolak és más méréskelt klímát jelző fajok együttes megjelenése jellemzi. A Hengelo interstadiálist követő erős lehűlést a Dicrostonyx torquatus tömeges elterjedése mutatja. Archeosztratigráfia: a Bükk hegység nyugati oldalán a Bükki-Aurignacien I— II, a keleti területeken, Miskolc központtal pedig a Szeleta-kultúra élt egymás mellett. 2. stádium Paleo-pedosztratigráfia-litosztratigráfia: a klímaszakasz területünkön mind a löszösszletekből, mind pedig a barlangi üledékekből egyaránt meglehetősen hiányosan ismert. A talajképződmények, lösz és homokos löszrétegek korrelációja kevésbé megoldott. A Tursac vagy a Langerie-Lascaux interstadiálisoknak felelhet meg a szubaerikus MSI talaj képződmény és ennek barlangi párhuzama az SÍ barlangi talajai. Az utolsó eljegesedés végét és a holocén felmelegedés kezdetét jelző Angles-sur-1'Anglin, PreBölling, Bölling és Alleröd oszcillációkat a nyíltszíni képződményekben vékony humuszos homoktalajok (Sz01^4) jelzik. Ezek barlangi párhuzama a répáshutai Pongorlyukból ismertté vált gyenge rendzina barlangi talajképződmény (P). Biosztratigráfia: a hegyvidéken Pinus cembrás tajga-szerű erdőtakaró rekonstruálható. A hidegjelző elemek a faunában különösen szembetűnően uralkodnak. Közöttük a Dicrostonyx torquatus a legjellegzetesebb. Archeosztratigráfia: a Bükk hegység két oldalán párhuzamosan élt még egy ideig az Aurignacien II. és a Fejlett-Szeletien. A hegyvidék pedimentjén megjelentek a Gravetti-kultúra települései. A belterületek barlangjaiból a „Barlangi-Gravetti" településnyomait csak kivételesen ismerjük pl. a répáshutai Pongor-lyukból, Balla-barlangból és a Petényi-kő fülkéből stb. 15 13 RingéTÁ., 1990. 14 RingerÁ., 1990, 1993. 15 RingerÁ., 1992., Vértes L, 1965. 11
