A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

WOLF Mária: Északkelet-Magyarország ispáni várai

Abaújvár vára a Hernád folyó partján, a jelenlegi magyar-szlovák határ mentén, a Zempléni-hegység lábánál elterülő alacsony dombon helyezkedik el. A csaknem teljesen ép sáncok 3,9 hektáros területet ölelnek körül. Legmagasabb pontjuk a Hernád fölé 15 méterrel, a várbelső fölé 5 méterrel magasodik. A vár egyetlen bejárata K felől nyílott, itt egy mára már erősen betöltődött árok is védelmezte. A vár modern, tudományos igényű feltárása 1974-81 között zajlott. Ennek elsődleges feladata a vár építési idejének meghatározása volt, mivel erre nézve nem rendelkeztünk történeti adatokkal. A kutatás eredményei nyilvánvalóvá tették, hogy a várnak nincsenek sem őskori, sem népvándorlás kori előzményei. A várfalakat jelentő föld-fa szerkezetű sáncok egy Krisztus után 34. századi településre épültek. A földsánc vázát faszerkezet alkotta, amelyet jórészt megmunkálatlan fatörzsekből hoztak létre. Sem a fakéreg lehántását, sem a szerkezet összecsapolásának nyomát nem lehetett megfigyelni. A gömbfákat egymást keresztezve, máglyarakás szerűen rakták össze, és az így létrejött szabálytalan, és váltakozó méretű rekeszek közeit földdel döngölték meg. A sánc eredeti szélessége 23, magassága pedig a jelenlegi 5 méterrel szemben 9 lehetett. Feltehető, hogy a sánc tetején egy mellvéd is állhatott, bár ennek az ásatás során nem bukkantak nyomára. Feltártak azonban a földsánc tetején, annak középvonalába építve egy kőfalmaradványt. Ennek jelenlegi szélessége 4, magassága 0,5 méter volt. Mivel azonban egykor a sánc tetejét szántották, a kőfal eredeti méreteit a sáncátvágás helyén nem tudták megállapítani. Annyi azonban bizonyos, hogy a kőfalat nem a már lejtőssé vált külső sáncoldal síkjába, hanem annál beljebb helyezték el. Az előkerült leletek azt bizonyítják, hogy az abaújvári várat első formájában a 11. század első felében építették. A sáncot a 12. század végén megújították. A kőfal építési idejére utaló datáló értékű lelet nem került elő, feltételezték azonban, hogy a 13. század közepe táján keletkezett. A sánc faszerkezete átmenetet képez a rács- és a rekeszszerkezet között. Az abaújvári vár azon kevés ispánsági várunk közé tartozik, ahol a várbelsőben is folyt régészeti feltárás. Itt, a vár belsejében egy nagyméretű templom látott napvilágot, amely minden bizonnyal Abaúj megye első temploma, a megye egyházi életét irányító esperesi templom lehetett. A templom első formájában a 11. század végén épült, amelyet a 13. század közepén átalakítottak. A templom körül sok száz sírós temetőrészietet tártak fel, amelyet a sírokból előkerült leletek alapján a 11-14. század között használtak. A temető sírjai több esetben egy korábbi település objektumait vágták át. E település maradványai a vár egész területén megfigyelhetők voltak. Néhányat közülük fel is tártak. A várban végzett geofizikai felmérések és a területről készült légi felvételek azonban további, kőből, téglából készült épületeket is jeleztek. Ezek feltárása egyelőre nem történt meg. A feltárt objektumok leleteinek tanúsága szerint ez a település a 11. század közepére már kialakult, és egészen a 15. század elejéig fennállt. A borsodi földvár a Bódva folyó partján, a Cserehát déli oldalán elterülő, a Bódva mocsarai által körülvett alacsony dombon helyezkedik el (1. kép). A domb mintegy 15 méterrel magasodik a folyó szintje fölé. Erre emelték a napjainkra már erősen lepusztult sáncokat, amelyek viszonylag kis, 1,7 hektáros területet ölelnek körül. A sáncok a keleti és a nyugati oldalon maradtak meg legépebben, itt megközelítően öt méter magasan állanak (2. kép). A vár sáncaira és belső területére egyaránt kiterjedő ásatás 1987-1999. között folyt. A sánc kutatása során megállapítottuk, hogy a várnak nincsenek őskori előzményei. A jelenleg is álló sáncokat egy 10. századi településre építették fel a 10. század végén, a 11. század elején. A várfalakat alkotó földsáncot kétféle faszerkezet erősítette. 182