A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)
CSENGERI Piroska: Adatok a bükki kultúra kerámiaművességének ismeretéhez. A felsővadász-várdombi település leletanyaga
Egyes darabok korábbi, A VK-hagyományokat tükröznek (VII. t. 5-6, VIII. t. 1-7) bekarcolt vonalaik szélén elsimították az agyagot. Ezek között félgömb alakú tálra, nyakkal ellátott edényformára, valamint széles szájú edényre utaló töredékek vannak. A kerámiák pelyvás anyagúak, illetve erős narancsszínűek. Az utóbbiak nem tartalmaznak látható soványító anyagot. Egy nagyméretű edény töredékét párhuzamos, egymással szög alatt találkozó vonalakból álló díszítés borít (VII. t. 6). Előkerült egy ferdén levágott és bevagdalt peremű, nagyméretű edényből származó feltehetően sarlómintás arcos töredék is (VII. t. 5). A sarlómotívumos arcos edények az AVK és csoportjai kerámiaművességére voltak jellemzőek a szakáiháti kultúráét kivéve (KALICZ-MAKKAY 1972, 15). Töredékeiket a bükki kultúra lelőhelyeiről szintén ismerjük. Ezek közül a közölt profilúak, és az általunk vizsgált darabok hengeres nyakú edényekből származnak, többek között a Baradla- (pl. KALICZ-MAKKAY 1972, 9. kép 5; LOSITS 1976, 89, ill. X. t. 10-11; HELLEBRANDT 1977, 77), a Domica- (LICHARDUS 1974, 17. kép) és a Büdöspestbarlangokból (LOSITS 1976, 63, ill. XXV. t. 1), valamint Szendrőről (Ördöggáti Csengő-barlang) 24 és SariSské MichaPany-ból (SlSKA 1986, 2. kép 3; uő. 1995, 19. kép 5). 25 A felső vadászi anyag 4 edénytöredéke a szakáiháti kultúrára jellemző technikával - melynél a vonalak szélét nem simították el - és díszítéssel készült. Közülük az egyiket jellegzetes, bekarcolt spirálmotívum maradványai díszítik a vonalközökben talán sötét festés nyomával (VII. t. 4). Egy csőtalpas tál töredékét, mely a talp és a tálrész találkozásából származik, bekarcolt, vízszintes, párhuzamos vonalak borítanak (VII. t. 3), két darab pedig lehetséges, hogy nagyméretű arcos edényből való (VII. t. 1-2). Ez utóbbiak kívül narancsszínűek, belül világosszürkék, és jellegzetes szakáiháti minta látható rajtuk. Az egyik fenéktöredék, valószínűleg meanderes díszítés maradványaival (VII. t. 2), a másik pedig nagyméretű, hengeres nyakú edényből származó nyaktöredék, esetleg virágcserép alakú edény darabja lehet (VII. t. 1). Utóbbin plasztikus díszként egy kéz alakú fogót találunk, amelyet szabálytalanul bekarcolt vonalakból álló díszítés borít, és amelyen az ujjakat is kidolgozták. A fogó egyik oldalán ferde rácsminta, a másikon kezdetleges textildísz látható. A szakáiháti kultúra korai időszakában a kisebb méretű arcos edények domináltak, a későbbieknél alacsonyabb nyakkal és gömbhöz közelebb álló formával. Az edényeket a nyak és a váll találkozásánál könyökfülekkel látták el (G. SZÉNÁNSZKY 1990, 153154). A kultúra klasszikus szakaszának arcos edényei az eddigi kutatások eredményei szerint nagyméretűek, hengeres nyakúak és hosszúkás, kettős kónikus testűek voltak. A nyak két oldalára általában oszlopfülek kerültek, melyek valószínűleg feltartott kéz ábrázolásai. A perem alatt található arcábrázolást mindkét időszakban alulról M-motívummal határolták, az edények hasát pedig egymásba kapcsolódó spirálokkal, fél spirálokkal borították. A bekarcolt díszítéseket vörös, sárga és fehér színekkel festették (KALICZMAKKAY 1972; uők 1977, 91; GOLDMAN 1978, 33). Ezt a jellemzést az újabban közölt darabok is megerősítik (Tiszaug-Vasútállomás, RACZKY 1992, 150-151, ill. 1. kép l, 26 Kömlő-Birka-Járó-legelő, DANYI 2000). 24 HOM ltsz: 53.46.2., 53.47.2. 25 A Mezőzomborban előkerült arcos edény közlése kapcsán nemrég jelent meg a legfrissebb elemzés a típusról (Kalicz-Koós 2000). A tanulmányban a szerzők összegyűjtötték az AVK körből ismert darabokat, és leírták díszítésük jellemzőit, ami felment ennek részletezése alól. A közleményben nem minden általunk említett töredék szerepel, az egyik szendrői darabot pedig a tiszadobi csoport leleteként értékelték. 26 A darab első közlése: Raczky P., Előzetes jelentés a Tisza III vízlépcsőhöz kapcsolódó régészeti munkálatokról Szolnok megyében. ArchÉrt 109 (1982), 223-230. 98
