A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

CSENGERI Piroska: Adatok a bükki kultúra kerámiaművességének ismeretéhez. A felsővadász-várdombi település leletanyaga

Arcos edények nyakán rácsminta és meandermotívum alkalmazását - amelyek a felsővadászi fogóval ellátott darabon is megtalálhatóak - Goldman Gy. is megfigyelte (GOLDMAN 1978, 35). Arcos edényről származó plasztikus kéz alakú fogót már Kalicz N. és Makkay J. említett Battonyáról (KALICZ-MAKKAY 1977, 91). Újabban Raczky P. közölt egy, a korai tiszai kultúrához köthető, a szakáiháti kultúra edényeinél bonyolultabb díszítésrendszerű, különleges arcos edényt Öcsöd-Kováshalomról, melynek nyakán az oszlopfúlek helyén 4-4 ujjakkal tagolt, kéz alakú fogó található (RACZKY 1999/2000). A különleges bekarcolt díszítésű töredékekkel kapcsolatban összegzésként elmondható, hogy a ritkán egymás mellé karcolt vonalakból álló, az AVK-kerámiákra emlékeztető darabok továbbélő AVK-hagyományra utalhatnak a településen, vagy esetleg egy korábbi vonaldíszes telep létezését feltételezik a Várdombon. Felsővadász község DNy-i határában, a Vadász-patakon túl elterülő Balmaz nevű határ részben 1986-ban terepbejárás alkalmával Koós J. a bükki kultúráénál korábbi középső neolitikus anyagot gyűjtött,

27 ami igazolja az ezt megelőző újkőkori megtelepedést a környéken. A Várdombon előkerült, a szakáiháti kultúrára jellemző díszítésű töredékek kerámiaanyaga nem idegen a lelőhely bükki anyagában, így importként és utánzatként egyaránt értelmezhetőek. Mindkét esetben azonban a szakáiháti és késő bükki kultúrák között fennálló kapcsolatokra utalnak. A középső neolitikum végén élő késői vonaldíszes csoportok közötti élénk kapcsolatok úgy tűnik, hogy az Északi-középhegység eldugottabb területeire is kiterjedtek. Megjegyzendő, hogy a bükki kultúra magyarországi barlangi lelőhelyeiről származó anyagokban uralkodó szakáiháti jellegű, importnak tartott darabok díszítései, a Vincakultúrától átvett, a vonalközöket hosszú, beszurkált vonalakkal kitöltő díszek (LOSITS 1976) a felsővadászi leletanyagban egyáltalán nem fordulnak elő. IV. AZ EREDMÉNYEK ÖSSZEGZÉSE A bükki kultúra felsővadász-várdombi településének méretét, belső szerkezetét az eddigi adatok alapján nem tudjuk rekonstruálni, és a település lakóinak gazdálkodására utaló nyomok is kevés számúak. A lelőhelyen előkerült kettős temetkezés a kultúra kultuszéletéhez, temetkezési szokásaihoz szolgáltat adatokat. Az őskori településekről megmaradt csonteszközök, pattintott és csiszolt kőszerszámok kiegészítik a bükki telep életével kapcsolatos ismereteinket, a legnagyobb mennyiségben és kronológiailag legbiztosabban a kultúrához köthetően azonban csupán kerámiaanyaggal rendelkezünk. A nagyszámú töredék és a rekonstruált edények lehetővé teszik a település bükki kultúrán belüli időbeli elhelyezését (Bükk B vége, Bükk C periódus, 1. fentebb) és más telepek anyagával való összehasonlítását. A publikált anyagok áttekintése, és néhány a MNM-ban és a HOM-ban őrzött leletanyag megfigyelése után úgy tűnik, hogy a felsővadászi leletekhez a legközelebb a szomszédos Borsod-Derékegyháza régészeti anyaga áll, habár ott az inkrusztált kerámia kisebb arányú, a finomkerámia vastagabb falú, és többször alkalmazták az ún. „negatív díszítést" is. A leletanyag egyes darabjai a Felsővadászon élt népességnek a szakáiháti kultúra népével fennálló kapcsolataira utalnak. A korábbi vonaldíszes kerámiára emlékeztető HOMltsz: 87.26.1-3. 99