A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

CSENGERI Piroska: Adatok a bükki kultúra kerámiaművességének ismeretéhez. A felsővadász-várdombi település leletanyaga

meg. Néhány példa az e

2 és az r\ stílusokkal közös előfordulásra is ismert. Különlegesnek mondható egy bomba formájú edény (I. t. 1), amelynek 8

3 stílusú díszítését egymásba átmenő vörös és sárga inkrusztáció tölti ki. A darab formai és díszítésbeli párhuzamát közölte J. Lichardus a Domica-barlang anyagából (LICHARDUS 1974, 15. t. 4). A Felsővadászon alkalmazott inkrusztációk anyagával kapcsolatban a már említett (1. 7. lábjegyzet) kémiai vizsgálatok lezárultáig csak irodalmi adatokra hivatkozhatunk. Ezek a megfigyelések és elemzések arra utalnak, hogy a vörös és sárga betéthez valószínűleg hematitos és limonitos agyagot, a fehér inkrusztáció elkészítéséhez pedig talán kaolint, vagy valamilyen kaolinos anyagot használtak a bükki kerámiakészítők (pl. MIHALIK 1897, 28-29; WOSINSKY 1904, a magyar kiadásban 151-156; SHEPARD 1995, 31^3).

19 A lelőhely bekarcolt díszítésű finomkerámiáin általános a vonalkötegek közti szabad területek felfényezése. Az azonban, hogy ezek a fényezett, „negatív" felületek adják a „valódi" díszítést - az ún. „negatív díszítést" -, csak a díszítő háromszögek esetében és a hengeres nyakú edények nyakdíszítéseinél szokásos, egyébként ritkán fordul elő (ez utóbbiakra 1. XI. t. 4, 5a-b). A kiegészítő díszek közül a fő díszítési rendszert lezáró ún. „fenék közeli díszítések" leletanyagunkban is főleg egy-két benyomkodás-sorból állnak, mint ahogy a J. Lichardus által vizsgált többi bükki anyagban (LICHARDUS 1974, 39). A díszítőstílusok párhuzamos vonalkötegei legtöbbször az edények aljáig érnek, néhány esetben azonban ezeket íves vonalkötegekkel kötötték össze. Fenékdíszítés egyetlen darabnál fordul elő, a különleges edényeknél már leírt kisméretű, négyszögletes edény töredékénél (X. t. 1). A díszítés itt a fő díszítőrendszer folytatásának tűnik. Az edények belső díszítésére, amely közvetlenül a perem alatt, illetve legfeljebb az edény felső harmadában fordul elő, és meglehetősen ritka (LICHARDUS 1974, 40), a felsővadászi leletanyagban nem található példa. A fő díszítéseken belül és azok közein elhelyezkedő szabad felületeken szintén alkalmaztak különféle díszítéseket a bükki kerámiakészítők. Ezek leletanyagunk esetében többnyire különböző alakú benyomkodásokból álló függőleges sorok, illetve függőleges „Furchenstich"-sorok (XI. t. 3). Hasonló díszítmények szerepelnek J. Lichardus gyűjteményében. Többször fordul elő egy beszurkált, függőleges, rövid vonalakból létrehozott motívum (XI. t. 2), mely J. Lichardus megállapítása szerint a közép-európai vonaldíszes kerámiák ún. „békaábrázolásaira" („Krötendarstellungen") emlékeztet (LICHARDUS 1974, 40). Plasztikus díszítésre a finomkerámia körében kevés példa akad, amelyek mind apró bütyökdíszek (XI. t. 2). Néhány töredéknél az edényfal átlyukasztása figyelhető meg. Ezekben az esetekben az átfúrások kisméretűek, és a perem alatt, illetve az oldalakon, a díszítésrendszertől függetlenül helyezkednek el. II. 2. A BÜKKI HÁZI KERÁMIA A lelőhely házi kerámiáinál - mint azt már említettük - régészetileg 7 anyagtípust tudtunk megkülönböztetni. Az „A" típusba sorolt kerámiák kevés látható soványító anyagot, apró szemcséket tartalmaznak. Általában keményre égetettek és világos színűek - világosbarnák, sárgásbarnák és narancsvörösek, ritkábban világosszürkék vagy szürkék. (III. t. 2).

20 A „B" típus az „A" egy finomabb változatának tűnik, melyből többségében a finom és durva kerámia közti átmenetet képező hengeres nyakú, gömbös testű Z. Abonyi Judit restaurátor megfigyelései is erre utalnak. A típus petrográfiai vizsgálatának eredményeire vonatkozóan ld. SZAKMÁN Y 2001, ebben a kötetben. 80