A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

CSENGERI Piroska: Adatok a bükki kultúra kerámiaművességének ismeretéhez. A felsővadász-várdombi település leletanyaga

vumokat ezek többszöri egymás mellé helyezésével érték el, de előfordulnak olyan 2030 sűrűn bekarcolt vonalból álló vonalkötegek is, amelyeket egyetlen húzással készítettskdények peremdíszítései között gyakoriak a különböző formájú bevagdalások, a perem alatt elhelyezett vízszintes, egyenes, illetve „Furchenstich"-vonalakból, Svonalakból és spirálsorokból, hullám- és cikcakk-vonalakból, ferde rácsmintákból és ezek kombinációiból álló motívumok (IV. t. 1-5, 11-58, 64-105). A leletanyagban különleges díszítéstípusok is találhatóak (IV. t. 6-10, 59-63, 106-118).

14 A vörös és sárga inkrusztációjú edényeknél előforduló díszítőstílusokhoz nem társulnak peremdíszek, esetükben a különböző alakú bevagdalások a jellemzőek (IV. t. 1-5). A hengeres nyakú, gömbtestű edények felületén ezen a településen szintén nem alkalmaztak peremdíszítéseket. A J. Lichardus által közölt díszítések a felsővadásziaknál változatosabb képet mutatnak (LICHARDUS 1974, 3. kép). Lelőhelyünkön nem fordulnak elő a monográfiában említett félkörívekből, csiga formájú spirálokból, koncentrikus körökből, sraffozott rácsmintákból és téglalapokból, szimbolikus jelekből, valamint a fő díszítőstílusok kisméretű változatából álló peremdíszek. A fő díszítések közé lenyúló ún. „díszítő háromszögek" belsejét kitöltő minták közül vannak a lelőhelyen gyakrabban előforduló (V/a. t. 1-4, 6-10, 15-17), kevésbé gyakori (V/a. t. 5, 12-14, 18-20), illetve különleges minták is (V/a. t. 11, 21-23).

15 Ezek a Felsővadászon előforduló típusok szerepelnek a J. Lichardus által összegyűjtött motívumok között (LICHARDUS 1974, 4-5. kép). Az ott megtalálható egyszerűbb díszítések közül a halszálkaminta - amit a szerző a leggyakoribbként említ - lelőhelyünkön csak néhány töredéknél és töredékes állapotban figyelhető meg. A különlegesebb motívumúak közül a negatív háromszögeket tartalmazó és a bonyolult, többféle elem kombinációjából kialakított, többször arcábrázolásos díszítő háromszögek sem fordulnak elő a feldolgozott felsővadászi bükki anyagban. A hengeres nyakú, gömb testű amforák nyakrészén alkalmazott díszítések motívumai között a különböző kialakítású vonalakból és vonalkötegekből álló rácsminták a leggyakoribbak, de a halszálkamotívum, a sűrű vonalkötegek és a negatív cikcakkszalagok is előfordulnak (V/b. t. 1-10). Az edények nyakának és vallanak találkozásánál elhelyezett díszítések (V/b. t. 11-22) összevethetőek az egyéb kerámiaformákon előforduló peremdíszekkel. A bükki kultúrára jellemző, az edények fő díszítését alkotó, J. Lichardus által rendszerezett ún. „díszítőstílusok" (LICHARDUS 1974, 33-34, ül. 2. kép) közül a legtöbb a felsővadászi leletanyagban is fellelhető (VI. t.). Leggyakrabban a csúcsíves vonalkötegekből és a közéjük lenyúló díszítő háromszögekből álló rendszerek, a (3 stílusok fordulnak elő (VI. t., ül. 1.1. 2-4, II. t. 1-3, XI. t. 1-2, 4). Közülük a p

3

, illetve a p

5 képviselői (VI. t.) kis számban vannak jelen. A leggyakoribb a J. Lichardus által meghatározott p

4 stílushoz nagyon hasonló, itt (3

4b stílusként szereplő változat (VI. t). Kevésbé gyakoriak a (3

r

, p

2- és p

5-höz hasonló, azonban csúcsíves stílusú, jelen tanulmányban Pi

b-, p

2b- és P

5b- ként említett díszítésrendszerek (VI. t.).

16 A P stílusok mellett a levágott tetejű vonalkötegekből és a hozzájuk kapcsolódó díszítő háromszögekből álló y stílusok két változata, a y! és y

3 is fellelhető a díszített töredékeken (VI. t., ül. X. t. 7). Az eddig említett 14 Szöveges ismertetésüktől a részletes ábrákra hivatkozva helyhiány miatt eltekintünk. 15 L. az előző lábjegyzetet. 16 J. Lichardus az általa meghatározott stílusok egymásból való leszármazását is felvázolta, amelyet azonban nem vettünk át, és az új jelzéssel ellátott díszítőstílusokat ebbe a leszármazási rendbe nem próbáltuk beilleszteni (J. Lichardus 1974, 63-64). 78