A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

CSENGERI Piroska: Adatok a bükki kultúra kerámiaművességének ismeretéhez. A felsővadász-várdombi település leletanyaga

edények valóban nem bükki típusok, de alacsony, gyűrű formájú talppal ritkán előfordulnak a kultúra anyagában. Tálrészük kónikus vagy félgömb alakú, az edények díszített és díszítetlen változatban is ismertek (LICHARDUS 1974, 27). A felsővadászi darab valószínűleg kisméretű és alacsony csőtalpú edényből származik. Különlegesnek számít két kisméretű, bikóníkus edényből származó töredék, az egyik darab felső részén átfúrással, a másik töredék kónuszán felfelé álló, vékony bütyökkel (X. t. 2-3). A kisméretű kettős kónikus edényeket, amelyek pereme alatt két szemben fekvő, valószínűleg felfüggesztésre szolgáló lyuk található, J. Lichardus szintén említette (LICHARDUS 1974, 27). A díszített edények formái jellemző anyagukkal és kidolgozásukkal néhány esetben díszítetlen változatban is feltűnnek a lelőhely anyagában. Ezek bomba formájú edényekből vagy tálakból származó töredékek, illetve egy kiegészíthető, félgömb alakú, lapos fenekű mély tál. A Kalicz N. és Makkay J. által említett, a kora bükki időszakra még jellemző, az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának (a továbbiakban AVK) formáira visszamenő négyszögletes szájú és karéjos peremű edények (KALICZ-MAKKAY 1977, 45-46), melyeket J. Lichardus is leírt fő bükki edénytípusai között (LICHARDUS 1974, 26), Felsővadászon nem fordulnak elő. A lelőhely későbbiekben ismertetendő időrendi besorolása miatt a forma hiánya érthető. J. Lichardus edényformái közül a fentieken kívül az S-profílú, mély csészék csupán feltételesen, a peremüknél kiöntős edények egyáltalán nem, az ott említett kiöntőcsöves edénytípus pedig kiöntőcső nélküli változatban (körte formájú edény) jelenik meg lelőhelyünkön.

13 A felsővadászi anyagban gyakori félgömb alakú, valamint az előforduló kónikus tálak már az AVK kerámiaművességére jellemzőek voltak (KALICZ-MAKKAY 1977, 30-32). A hengeres nyakú, gömbtestű amforák a hengeres nyakú, négyszögletesedő testű edények késői változatai, melyek szintén az AVK-val jelentek meg (KALICZMAKKAY 1977, 30-32). Az AVK késői csoportjai közül négyszögletesedő testű amforáival és négyszögletesedő táltípusaival a tiszadobi csoport, valószínűleg az esztári kultúra korai szakasza, valamint a bükki kultúra korai periódusa még ehhez az időszakhoz kötődik. A Felső vadász-Várdombon leggyakoribb bomba formájú edények a késői csoportok közül a bükki, az esztári és a szakáiháti kultúrákban váltak vezérleletekké (KALICZ-MAKKAY 1977, 45, 53, 88), az említett hengeres nyakú, gömbös testű edények pedig a bükki mellett a szakáiháti kultúrában voltak gyakoriak (KALICZ-MAKKAY 1977, 46, 88-89). A finomkerámia-áruk díszítése és a lelőhely kronológiai besorolása A díszített finomkerámia edényein, illetve ezek töredékein megfigyelhető motívumokat, motívumrendszereket peremdíszítésekre, ún. „díszítő háromszögekre" („Schmuckdreiecke"), a hengeres nyakú edények nyakrészének és vallanak díszítéseire, a J. Lichardus által megállapított ún. „díszítőstílusokra" („Verzierungsstilen"), az ún. „negatív díszítésekre" és egyéb díszítésekre bontva tárgyaljuk. A leírásban helyet kap még az alkalmazott inkrusztációk elemzése, valamint a lelőhely időrendi besorolása. Az analízis során használt felosztás J. Lichardus rendszerén alapul (LICHARDUS 1974, 3240), bár nem teljes pontossággal követi azt. A Felsővadászon előforduló díszítőmintákat néhányszor egy-, a legtöbb esetben azonban többfogú eszközzel karcolták az edények felületébe. A díszítéshez általában 3-6 fogú eszközöket használtak. A szélesebb motí13 Az edénytípusokat J. Lichardus írta le monográfiájában {Lichardus 1974, 24-29). 77