A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

CSENGERI Piroska: Adatok a bükki kultúra kerámiaművességének ismeretéhez. A felsővadász-várdombi település leletanyaga

perem- és 9 cm körüli fenékátmérővel rendelkeznek. Az edénytípust J. Lichardus is általánosan jellemzőnek tartja a bükki kultúrában (LICHARDUS 1974, 26). 2. A lelőhely anyagában az előzőhöz hasonló gyakorisággal fordulnak elő a különböző típusú tálak. Peremük lekerekített, egyenesen levágott, vagy elvékonyodó, fenékkiképzésük a bomba alakú edényekéhez hasonlóan lapos, illetőleg enyhén homorú. 2a. A legtöbb darab félgömb alakú, illetve félgömb alakú mély tálakból származik (I. t. 3^4, II. t. 1-2, XI. t. 3^4). Az utóbbi típus oldalfala a perem alatt függőlegesen indul. A legkisebb darabok 9-14 cm száj- és 5-10 cm fenékátmérőjüek, a közepes méretűek 14-20 cm, a legnagyobb tálak pedig több mint 20 cm száj átmérőjűek. Kiugró méretekkel rendelkezik az egyik kiegészíthető edény (II. t. 2, Szá: 31 cm, M: 24,5 cm, LnSz: 35,5 cm, Fá: 9 cm).

12 Ilyen nagyságú díszített bükki kerámia a publikált anyagokban nem található. Tompa F. 1929-es monográfiájában említett egy különösen nagy méretű, 25 cm magas bomba formájú edényt a múlt század végén Budapestre került óruzsini leletanyagból, fényképet, vagy rajzot azonban nem közölt a tárgyról (TOMPA 1929, 19). J. Lichardusnál a félgömb alakú tálak is általánosan jellemző edénytípusokként szerepelnek (LICHARDUS 1974, 26). 2b. Ritkábban fordulnak elő a lelőhelyen a kónikus tálak, melyeket J. Lichardus leírásában a leggyakoribb bükki tálformaként tüntet fel (LICHARDUS 1974, 26). Az eddig feldolgozott anyagban található peremtöredékek 15-19 cm-es szájátmérőre utalnak. 2c. Szintén ritkább előfordulásúak a gömbszelet alakú tálak, melyek J. Lichardusnál, mint „lapos csészék" szerepelnek („flache Nápfe", LICHARDUS 1974, 26). Az eddigi darabok 18-20 cm-es szájátmérőt mutatnak. 2d. Egy peremtöredék kihajló peremű táltípust képvisel a leletanyagban, mely valószínűleg J. Lichardus S-profilú peremes, mély csészéjének felel meg („tiefe Nápfe mit S-förmig profiliertem Rand", LICHARDUS 1974, 26). Az edény szájátmérője legalább 17 cm lehetett. 3. Jellemző forma, bár viszonylag kis számban fordul elő, a hengeres, vagy enyhén tölcséres nyakú, kihúzott, vagy ívelten ereszkedő vállú gömbhasú edény (amfora). A típus narancsszínűre égetett, illetve világosszürke, barnásszürke változatban található meg. A peremátmérő általában 7-10 cm, az egyetlen kiegészíthető edény a vállán kiöntőcsöves (II. t. 3, Szá: 9,6 cm, M: 22,4 cm, Fá: 7,5 cm). Egy vízszintesen átfúrt, hegyesszögben törő, nyakhajlatban ülő díszített fül (hasonlót közölt Borsodról Tompa F., TOMPA 1929, XXIV. t. 6) és egy kétlyukú díszített kiöntőcső (párhuzamait 1. pl. LICHARDUS 1974, 18. t. 1-5) valószínűleg ilyen edényformából származik. A J. Lichardus által amforaként leírt típusok Felsővadászon nem találhatóak meg, az itteni edények J. Lichardus „pszeudo-amforáinak" felelnek meg („Pseudo-Amphoren", LICHARDUS 1974, 27). 4. Előfordulnak alacsony nyakú, körte formájú edények is, mely típust szintén említi J. Lichardus (LICHARDUS 1974, 27). Az eddigi töredékek peremátmérője 7-8 cm. 5. Lekerekített kettős kónikus testű edény is található a leletanyagban, amely formát szintén leírta J. Lichardus (LICHARDUS 1974, 27). A felsővadászi bükki anyag különleges edényei közül való egy kisméretű, négyszögletes aljú, a fenekétől szögletesen, fordított csonka kúp alakú fallal induló töredék (X. t. 1), valamint egy díszített, csőtalpas edény töredéke a csőtalp és a tálrész találkozásából (X. t. 4). Kalicz Nándor és Makkay János véleménye szerint a csőtalpas tálak a bükki kultúrában nem jellemzőek, Tompa F. tévesen sorolta a formát a bükki edénytípusok közé (KALICZ-MAKKAY 1977, 45). A Tompa F. által bemutatott magas csőtalpú 12 A továbbiakban Szá: szájátmérő, M: magasság, LnSz: legnagyobb szélesség, Fá: fenékátmérő. 76