A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

CSENGERI Piroska: Adatok a bükki kultúra kerámiaművességének ismeretéhez. A felsővadász-várdombi település leletanyaga

ható esetekben tudtuk megfigyelni. Mindezek következtében az egyes anyagtípusok gyakorisága csupán hozzávetőlegesen volt megállapítható (1. alább). II. A BÜKKI KULTÚRA KERÁMIÁJÁNAK FELSŐVADÁSZON ELŐFORDULÓ JELLEMZŐ EDÉNYTÍPUSAI ÉS AZOK DÍSZÍTÉSMÓDJAI A bükki kultúra lelőhelyein előforduló edényformákat és díszítéseket 1929-ben megjelent monográfiájában már Tompa Ferenc leírta (TOMPA 1929, 29-33), Jan Lichardus pedig 1974-ben közzétett munkájában részletesen elemezte (LICHARDUS 1974, 22-40). A borsod-derékegyházi település kerámiájáról Leszih Andor adott leírást 1927-ben (LESZIH 1927, 89-92). A felsővadászi leletanyag tárgyalásakor elsősorban a J. Lichardus által kidolgozott edénytípus-, díszítőstílus- és motívum-elnevezéseket használjuk (LICHARDUS 1974, 22^10). A vizsgált leletanyag a már említett mintegy 10 000 darab biztosan, illetve valószínűen neolitikusnak meghatározható cserépből áll.

9 A díszített finomkerámia ebben az anyagban a töredékeknek mintegy 30-40%-át, a házi kerámia pedig 70-60%-át tette ki.

10 II. 1. A DÍSZÍTETT BÜKKI FINOMKERÁMIA A díszített kerámia darabjai Felsővadászon finoman iszapolt anyagúak, simított felületűek, legtöbbször külső és belső oldalukon egyaránt fényezettek. Az edények és töredékek általában világos és sötét szürkésbarna, barnásszürke, szürke, fekete, esetleg sötétbarna színűek, előfordul azonban a világosbarna, a homokszínű, és kis számban a narancsvörösre égett kerámia is. A falvastagság az edények nagyságától függően változik, a peremnél 1,5-9 mm-ig terjed. A régészetileg elkülönített és a többséget alkotó „a" anyagtípus töredékein szabad szemmel nem látható soványítóanyag, míg a ritkább „ b" típus darabjaiban jól kivehetőek a törmelékszemcsék. A petrográfiai vizsgálatok szerint a díszített edények felületét mindkét típus esetében vékony, a kerámia anyagánál finomabb szemcséjű agyagbevonattal látták el (SZAKMÁNY 2001, ebben a kötetben). A bükki finomkerámia fényezett bevonattal való ellátását J. Lichardus is megfigyelte (LICHARDUS 1962, 117; uő. 1969, 220; uő. 1974, 30). A lelőhelyről 18 kiegészíthető edénnyel rendelkezünk. A finomkerámia jellemző edényformái és különleges típusai 1. A leletanyagban a leggyakoribbak a különböző méretű bomba formájú edények többször S-profillal (I. t. 1-2, XI. t. I).

11 Az edények pereme elvékonyodó, vagy megvastagodó, lekerekített, fenekük lapos, vagy enyhén homorú kiképzésű. A legkisebb edények 6-9 cm száj- és 3-5 cm fenékátmérőjűek, a legnagyobbak pedig 16-20 cm-es 9 Az I-XI. szelvényekből összesen mintegy 13 000 bükki, hunyadihalmi és badeni kerámialelet származik. A még fel nem dolgozott XII-XVI. szelvények anyagában további 4000 neolitikus és rézkori töredékre lehet számítani. 10 Az arányok a VII., IX. és X. szelvények esetében kerültek vizsgálatra. 11 A cikkhez kapcsolódó mellékletek közül a II. t. 4, XI. t. 1, 3-5, valamint a IX., X. és a XII. táblák fényképeit Kulcsár Géza (HOM) készítette, melyekért ezúton is köszönetet mondok. A többi felvétel az 1980as években készült. 75