A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

PUSKÓ Gábor: A bejei pap (Tompa Mihály az egyházi jegyzőkönyvekben és a népi emlékezetben)

E bejegyzés alatt olvashatjuk azt is, hogy mivel sem az egyházi személyek fizetését, sem a szolgáltatásokat teljesíteni soha nem szokták rendesen, s ha nem javulnak meg, kénytelen lesz lépéseket tenni a leányegyház elválasztására. A másik filiát, Zsórt is meginti tartozásukért.

6 Egy, a Tompa és Szemere Miklós közti barátságot tárgyaló dolgozatában írja Ujváry Zoltán: „Tompa 1846-ban Sárospatakról Pestre ment, hogy ott ügyvédi vizsgára készüljön. Megbetegedett, s ez valószínűleg erősen befolyásolta tervének megváltoztatásában. Otthagyta Pestet, s új otthona a bejei paplak lett."

7 Hogy Bejébe milyen vagyonnal, mennyi pénzzel a zsebében érkezett, azt az 1847. szeptember 19-én felvett jegyzőkönyv b) pontja valamennyit sejtetni engedi: „September 19. 1847. (...) b.) A' September 2 6ra 1847. határozott, superindendentiális és papszentelő a-vadászi gyűlésen felszenteltetendő helybeli pap - Tompa Mihálynak, Bejébeni lakása- és papi működéséről bizonyság adatott; szentelési költségei megajánltattak, különösen ttes Dapsi Pál főgondnok úr, a papi oklevélért fizetendő egy aranyat szives volt magára vállalni. (...) Tompa Mihály sk helybeli pap. " 1848. februárjában a tanító által a consistoriumnál bejelentett két zsóri legénnyel szemben - kik az istentisztelet alkalmával „rendetlenséget követtek el" - a lelkész és a főgondnok által vezetett egyháztanács könyörületesen járt el.

8 A két rendetlenkedő megúszta kemény dorgálással, holott tudjuk, hogy büntetésük pénzbírság vagy esetleg botütés is lehetett volna, mint az rendszeres volt még abban a korban. Az 1848. március 13-án tartott algondnoki számvizsgáló gyűlés alkalmával „Jelentvén egyrészről a viczecurátor hogy az egyháznak apróbb szükségei pótolására, pénzre volna szüksége: felemlíttetett T. Szombathy Dániel aggteleki papnál lévő 50 forint tőkécske felmondása; azonban a fent érintett tiszteletes úr más helyről kéri az egyházat, az 50 forintnak nála továbbra is meghagyására. A tőkécske, hacsak elkerülhetetlen szüksége nem lesz reá az egyháznak: nem mondatik fel. (...) Tompa Mihály helybeli pap. " Ezeket a kis közjátékokat csak azért említem, hogy bár - amint többször több helyen feljegyezték Tompáról - hirtelen haragú ember volt, s láthattuk határozott, kemény fellépését is az oldalfalviakkal szemben, az iménti esetek emberbaráti természetét, jószívűségét támasztják alá. Az 1848. április 16-i és 24-i, valamint a június 4-i bejegyzéseket Szathmári Antal helyettes pap vezette be a jegyzőkönyvbe, majd az 1848. augusztus 20-i dátum alatt találkozunk ismét Tompa Mihály aláírásával: „Augustus 20. 1848. Canonicum consistorium tartatván: botránykoztatú életűek nem jelentettek fel. Tompa Mihály" Ez alatt a következőket olvashatjuk: „Jegyzés: Az új borra osztott szent vacsorakor, a feldunai táborban lévén: Osváth Pál tornallyai pap tartott consistoriumot, s hitesek bizonyítása szerént, botránykoztató életüeket nem talált. Tompa Mihály " Ezután már ő vezeti az egyháztanács üléseinek jegyzőkönyvét mindaddig, míg le nem köszön állomáshelyéről. Az 1849. március 16-án tartott ülésről a következőket jegyezte fel: 1. Márt 16án 1849. A szokott Gergely napi egyházi gyűlés és algondnoki számadás tartatott. Dapsi Pál főgondnok, Szathmári István s mások jelenlétében. Doma István egyházunk erélyes algondnoka, mindenki örömére hivatalában tovább is megmaradt ... 2. A jövő Mart 27én 1849ben tartandó egyházmegyei gyűlésre követekül választattak, s megbízó levéllel el is láttattak: Tompa Mihály pap; Dapsi Pál főgondnok. (...) 6 A' Bejei, "Sori, és Óldalfalvi eggyesültNs Ekkla Protoculluma... 1847. március 12. 1 Ujváry Zoltán; 1995.275. 8 A' Bejei, 'Sori, és Óldalfalvi eggyesült Ns Ekkla Protoculluma... 1848. február 20. 565