A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

PUSKÓ Gábor: A bejei pap (Tompa Mihály az egyházi jegyzőkönyvekben és a népi emlékezetben)

7. Consistorium tagjainak választattak és feleskettettek: Hegedűs Mihály bejei tanító. Zakhar Mihály, Bartók János Bejéből, F. Csizmadia Mihály Zsórból, Csiszár Benedek Oldalfaláról. (...) 9. Fájdalmasan tapasztaltatván, hogy a füiák, u: m: Zsór és Oldalfala szemlátomást, napról napra roszabbúl viselik magokat; hogy a mióta számtalan tehertől felmentetvén az ország által mind idejök mind tehetségök több tartozásaik és szolgálataik lerovására: azóta összehasonlíthatatlanul rosszabbak hanyagabbak és rosszabb fizetők mint előtte: keményen megdorgáltattak. Beje, Mart 16án 1849. Tompa Mihály h. pap. " Ezt követően már csak az 1849. április 6-án tartott canonicum consistoriumon vett részt, illetve „ugyan azon napon délután az urvacsorához először járulók megvizsgáltatása - confirmatio - volt", melyen a megjelent gyerekek alkalmasnak találtattak. Kilenc nappal későbbről az alábbi feljegyzést olvashatjuk: „Apr 15. 1849. Tompa Mihály búcsút vévén; az anyakönyvek és jegyző könyvek az egyháznak által adattak általa. Tompa Mihály" Tompa búcsúbeszédét S. Szabó József jóvoltából ismerjük.

9 E beszédet így kezdte: ,^4lapige: Végezetre Atyámfiai! legyetek jó egészségben, épüljetek, vígasztaltassatok meg, egy értelemben legyetek, békességben lakjatok és a szeretetnek Istene lészen tiveletek. LKorJCm.lL Gyakran állottam elfogódott szívvel e szent helyen K.H.! midőn halottaitoknak végtisztességet tevén, azoknak áldását adtam által tinéktek, azoknak búcsúzását hallattatám veletek; de sohasem állottam annyira elfogódva, mint most, midőn nemsokára, ha nem testiképen is, de jelenlétemre nézve, tirátok meghalok; mikor saját magam áldását és végbúcsúzását akarom veletek utoljára hallattatni. Úgy van K.H.! én reátok nézve nemsokára meghalok, elhagyva a ti közöttetek lakozást; mert úgyis csak bujdosó az ember e földön; az én utam is másfelé válik, s Gondviselés más nyájnak legeltetésére hívott meg engemet; én a szózatnak, mely elhív, engedelmeskedem s olybá nézem magam köztetek igazán, mint egy haldoklót, ki nemsokára elköltözik és más áll az őhelyére. " - Majd így folytatja: „Mindnyájan, K.H., kik az egyházon kívül is az életben viszonyban voltatok velem! szomszédaim, jóakaróim, az egész helység! Isten áldása legyen veletek! Tudom, hogy voltak sokan köztetek, kik engem szerettek; ismertem jól azokat is, kiknek szálka voltam szemében és mégis nincsen egyéb indulat lelkemben a fájdalmas örömnél; örülök, hogy veletek élhettem, fájdalmam van, hogy elválok tőletek." - Végül a következő szavakkal fejezi be búcsúbeszédét: „Most ti is bocsássatok el engem, K.H.! Utaink kétfelé ágaznak, én hadd kövessem a magamét. Mindenesetre engedjétek reménylenem, hogy szíves emlékezetetek kísérni fog; engedjétek reménylenem, hogy az elválás a szívességet fennhagyja köztünk ezután is. Minden áldás és boldogság Istentől legyen és nyugodjék rajtatok. Szívemből óhajtom! Ámen." A jegyzőkönyvben Tompa Mihály nevével leköszönését követően is többször találkozunk. Távozását követően négy hónappal az új bejei lelkész, Székely János azt írja, hogy az oldalfalviak az anyaegyház iránt szolgálataikban kimondhatatlanul hanyagok, ugyanis volt lelkésze, Tompa Mihály búzáját nem hordta be.

10 1860. március 25-én a bejei egyháztanács tagjai esperesi felszólítás folytán szavaztak, amikor is a gömöri egyházmegye megürült esperesi hivatalába „ tiszt. Tompa Mihály, hanvai lelkész és egyház9

S. Szabó József. 1901; 85-89. 10 A' Bejei, 'Sori, és Óldalfalvi eggyesültNs Ekkla Protoculluma... 1849. augusztus 12. 566